|
|
|
|
- A választások kimenetele - 2. folyt.
|
Feltétlenül méltányolni kell, hogy a magyar ellenzéki pártok képesek voltak erre. Az Ellenzéki Kerekasztal feltalálása, a demokratikus invenció fennmaradása a demokratikus belátás tiszteletet érdemlő teljesítménye volt. Kényszerhelyzet eredménye volt az ellenzék és az MSZMP közötti egyezkedés is. Belátás kellett azonban ennek a kényszerhelyzetnek a felismeréséhez és a hozzá való alkalmazkodáshoz is. Szinte bizonyosnak tartom azonban, hogy a választók nagy része hasznos szavazatra fog törekedni. A szavazók többségének az a legfontosabb, hogy az MSZMP veszítsen, és könnyen meglehet, hogy arra a jelöltre szavaz majd, akinek a legtöbb esélye van az MSZMP-vel szemben. Ez történt idén nyáron Lengyelországban. Szinte mindenki a Szolidaritásra szavazott, aki a kommunista párt ellen volt. Nem a Szolidaritás mellett, hanem a párt ellen szavaztak. Az így létrejött állapotot Tamás Gáspár Miklós nemrégiben kettős egypártrendszernek nevezte. Elég valószínű azonban, hogy a legközelebbi lengyel választáson másképpen alakulnak majd a dolgok. A Szolidaritásban ma vannak konzervatív nacionalisták, liberális és szociálliberális katolikusok, liberálisok, szociáldemokraták, agráriusok és ezek az irányzatok előbb-utóbb pártként fognak fellépni. A magyar helyzet más, és szerintem jobb, de néhány hónap nálunk sem elég a tisztázódáshoz. Van például Szociáldemokrata Párt, igazán azonban mégsincs. A potenciális szociáldemokrata tábor viszont igen nagy. Nehéz volna pontosan definiálni, hogy miben áll a szociáldemokrácia vonzereje, de látjuk, hogy kormányon vannak több európai országban és mindenütt erősek. Minden bizonnyal nálunk is így lesz idő múlva, jelenleg azonban még nincs ténylegesen működő szociáldemokrata párt. Elképzelhető tehát, hogy a szociáldemokrata beállítottságúak az SZDSZ-re, a Fideszre, vagy az MDF-re szavaznak majd. (folyt.)
1989. október 8., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|