|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Recski Szövetség közleménye
"... közgyűlést tartunk 1989. november 11-én, délelőtt 10
órakor a Jurta Színházban. Tárgy: a rehabilitáció helyzete, közelgő
választások, alapszabály-módosítás. Minden tagunkat szeretettel
várunk."
BBC, Panoráma:
Az MSZMP újjászervezése
"Nem túl rózsás jövőt jósolok az újjáalakuló MSZMP-nek, több
okból is. Nyilvánvalóan ez egy olyan párt, amelyik azonosul az
elmúlt 40 év hibáival, eredményeivel, amit ők úgy látnak mint
eredmények, de hát én úgy látom, hogy a magyar állampolgárok számára
ez a 40 év egy olyan periódus, amit lezártnak látnak, amit
szeretnének elfelejteni, amit valamilyen módon most szeretnének
visszacsinálni. Ez egy nehézség már az MSZMP számára."
|
|
|
|
|
|
|
Népszavazások Franciaországban 2.
|
Aligha voltak reálisak az 1870-ben, a párizsi kommün bukását követő irtóhadjárat idején megtartott népszavazások eredményei is. Több mint háromnegyed évszázados szünet után 1945-ben már valóban demokratikus volt a népszavazás. De Gaulle tábornok úgy vélte, a felszabadult országban hogy nem szabad visszatérni a korábbi alkotmányhoz. Tervét 1945 októberében a népszavazás elsöprő többséggel hagyta jóvá. Igaz, öt millió választó távolmaradt, s a 96 százalékos ,,igen,, csak de gaulle-i terv iránti bizalmat jelezte, s nem a tábornok irántit. Amikor politikai demonstrációként - 1946 januárjában lemondott államfői tisztéről, nem hívták vissza. Májusban azután az általa kijelölt elvekre épült új alkotmányt is elutasította a népszavazás, s csak harmadszorra, 1946 októberében sikerült a módosított új alkotmányhoz megszerezni a szavazók többségének támogatását. Az algériai háború viharában De Gaulle-t visszahívták az állam élére; az 1958 őszén megtartott népszavazáson több mint kétharmados többség hagyta jóvá az általa hozz uj alkotmányt, s ezzel létrejött az ötödik köztársaság. (Igaz, a jogosultaknak csaknem húsz százaléka távolmaradt a szavazástól.n) Ez a tendencia azóta is folytatódik: A franciák jó része eleve lefutottnak vélte minden alkalommal a versenyt. Pedig a kérdések létfontosságúak voltak: 1961 elején Algéria önrendelkezésének megadásáról, egy évvel később, 1962 áprilisában pedig már a nevezetes eviani egyezmények elfogadásáról volt szó: a franciák ekkor hatalmas többséggel vették tudomásul, hogy az egykori gyarmat önálló országgá lesz. A további népszavazások a csökkenő érdeklődést tükrözik. 1962-ben a szavazásra jogosultak 23 százaléka nem nyilatkozott arról, hogyan válasszák meg a köztársasági elnököt. 1969-ben vagy húsz százalékukat nem érdekelte a szenátus korszerűsítéséről tartott népszavazás. 1972-ben már csaknem negyven százalékuk maradt otthon, amikor az EGK kibővítéséről, Nagy-Britannia csatlakozásáról kellett volna szavaznia. A negatív csúcs az egy éve, 1988. november 6-án megtartott népszavazásé. A 38 millió jogosult mint 63 százaléka, csaknem 24 milló francia nem tartotta érdemesnek, hogy véleményt nyilvánítson Új-Kaledónia jövendő statusáról. Igaz, ezt a népszavazást olyan ,,sorozat,, előzte meg, mint a kétfordulós elnökválasztás, az ugyancsak két fordulós parlamenti választás, - úgy látszik, a szavazóknak elegük volt a választóhelyiségekből. A francia politikusok egyelőre óvakodnak a tanulságok levonásától, de tavaly szinte egyöntetűen megállapították: a népszavazás csak akkor kelthet érdeklődést, ha valóban érdemi kérdésben kell dönteni. +++ Kis Csaba (Párizs), MTI-Panoráma
1989. november 9., csütörtök 11:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|