Rendszerváltás és az MTI

	Népszavazások Franciaországban 1.
Párizs, 1989. november 9. csütörtök (MTI-Panoráma) - A népszavazás intézményét Franciaországban a forradalom vezette be - két év múlva éppen 200 évvel ezelőtt. Azóta 22 alkalommal rendeztek népszavazást, - plebiscitiumot és referendumot - az országban, s a történetírás tanusága szerint közülük nem egyszer inkább az éppen hatalmon levő győztes rendszer önigazolására, mintsem létkérdések eldöntésére. Egészen a második világháború utáni időkig inkább utólagos jóváhagyást, mint valódi vita eldöntését szolgálta.Valódi értékitéletté csak azóta vált a népszavazás. S még egy tanulság: ha a kérdés valóban érdemi, sorsdöntő volt, a franciák szívesen járultak az urnákhoz, ha viszont úgy ítélték meg, hogy inkább a látszat kedvéért kérik ki véleményüket, otthon maradtak. Amikor pedig valsággal sorozatban követik egymást a szavazások, választások, az átlag-francia jobb szeretné ha békén hagynák.. Az első népszavazás a krónika szerint 1791-ben volt francia földön, igaz, nem az egész országban, sőt olyan területen, ami akkor még nem is volt a francia állam része: Avignonban, a pápák egykori birodalmában és Venaisson hercegségben. A kérdés az volt, annektálhatja-e a területet a frissen forradalmi Franciaország. A 150 ezer választó közül 102 ezren mondtak igent, s csak 17 ezer volt a nem szavazat. Két évvel később már valódi kérdés szerepelt a napirenden: elfogadja-e a nép ,,az első év alkotmányát,, - a forradalmi időszámítás első évében addigra már meghozott alkotmányt. Vagy hat millió embernek lehetett volna szavaznia, de az ország nagy részében dúltak a harcok. Négy millióan távol maradtak, a szavazók elsöprő többsége a forradalmi alkotmány mellett voksolt. Sajátos volt a következő népszavazás - itt is alkotmányt kellett elfogadni, a köztársaság harmadik évében, de a hat millió szavazásra jogosult közül öt millió nem élt jogával. A következő, a ,,nyolcadik év,, alkotmánymódosítása már Napóleon államcsínyét volt hivatva - utólag - igazolni. 1799 tavaszán a hétmillióból csak négy millióan szavaztak, igaz, a nyilvános szavazáson csak 1579-en mondtak nemet Napóleon gyakorlatilag már Brumaire 18-án megvalósított hatalomátvételére. 1802-ben a népszavazás elutasította az élethosszig tartó konzulátus intézményét, nem mintha ez zavarta volna Napóleont. Két évvel később már elsöprő többség hagyta jóvá a császárság létrejöttét - utólagos igazolást adva a hatalom terveire. 1851-ben és 1852-ben Louis Bonaparte, a későbbi III. Napóleon kapott ugyanígy, post festa ,,felhatalmazást,, előbb az elnökségre, majd a császárság visszaállítására. (folyt) 1989. november 9., csütörtök 10:58
Vissza » Folytatásokkal »