 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Független Szociáldemokrata Párt felhívása
"Baloldali pártot akarunk. Sorainkba várjuk a munkásokat,
értelmiségieket, dolgozókat nyugdíjasokat, az elesetteket és
gondoskodásra szorulókat, a kisvállalkozókat és parasztokat, azaz a
társadalmunk többségét."
SZER, Világhíradó:
Az Ellenzéki Kerekasztal ülése
"Az elmúlt hét egyik fontos eseménye, hogy csütörtökön újra
összeült az Ellenzéki Kerekasztal. Októberben sokan temették el az
EKA-t, sokan diagnosztizálták felrobbanását vagy felbomlását, sokan
jelentették ki, hogy nincs is rá szükség. Jónéhányan azonban az
egész hónap során hangoztatták, hogy a békés átmenethez
nélkülözhetetlen az Ellenzéki Kerekasztal - egészen a választásokig.
Szükség van arra, hogy az ellenzéki pártok alapvető
játékszabályokban állapodjanak meg és ezeket be is tartsák. Ma még
világosabb ez."
|
|
|
|
|
|
 |
- Kényes kérdés című rovat - 4. folyt.
|
Ugyanakkor, ha abból indulunk ki, hogy 1945 után, ha összeadjuk
minden olyan embernek az állítását, aki azt mondja, hogy én vagy az
édesapám zsidókat mentett és lám-lám milyen hálátlanok valtak vele.
Ha ezeket mind összeadnánk, akkor kürölbelül kétmillió zsidónak
kellene élnie Magyarországon.
De nézzük meg az érem másik oldalát. Ha abból indulunk ki, hogy
hány zsidót rejtettek és hány zsidót mentettek meg, nem zsidó
szomszédaik vagy barátaik vagy távoli házastársi ágon való
hozzátartozóik, a szám meglehetősen nagy. Nem számszerűen nagy,
hanem arra kell gondolni, hogy aki zsidót rejtett azokban az
időkben, az az életét kockáztatta, semmi kevesebbet. És hogyha lenne
ma Izraelben arabüldözés, vagy keresztényüldözés olyan mértékben,
mint ahogyan zsidóüldözés volt Magyarországon 1944-ben, akkor fel
kell tennem a kérdést, hogy hány izraeli kockáztatná az életét
azért, hogy megmentse a keresztény vagy az arab embertársát.
Szerintem nem több és nem kevesebb, mint Magyarországon. A zsidók is
emberek, a magyarok is emberek, az emberek nagy része nem lőtte a
zsidókat a Dunába. Magyarországon egy részük - jórészük talán -
antiszemita volt, de nem gyilkos és mint minden normális ember, az
emberek nagy része félt. Mert Magyarországon általában olyan
rendszerek voltak, ahol félni kellett. Még a legemberibb
megnyilvánulást is félve kellett csak és suttyomban kellett
megtenni.
Ilyen körülmények között nagyon nehezen mérhető le, hogy a
magyar nép mire érdemes.
- Tulajdonképpen egy ilyen kérdést nem lehet néhány percben
megbeszélni, ez hónapokat venne igénybe, heteket őszinte beszédből.
Egyáltalán van-e értelme ilyesmiről beszélni, érdemes-e tisztázni az
eszázadi kapcsolatot zsidó és nem zsidó között Magyarországon, ahhoz
hogy egy új Magyarországon egészséges kapcsolat alakuljon ki?
(folyt.)
1989. november 5., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"November 5-én zászlódíszben várta Tarpa a Kisgazdapárt vezető politikusait. Tizenkét óra negyvenöt perckor a Tarpa gulácsi faluvégnél díszmagyarba öltözött lovasok fogadták Vörös Vincét, Torgyán Józsefet és engem, akik az utat a művelődési házig tarpai parasztszekereken tették meg. Személyesen engem hívtak meg előadónak, ám én kötelességemnek éreztem, hogy meghívjam a párt elnökét is, Vörös Vincét. Határozottan örült a meghívásnak, de volt egy javaslata. - Ne menjünk azzal a lehasznált Skodával Imre, itt van a Torgyán, akinek van Opelja, szívesen visz le bennünket Tarpára. - mondotta Miért ellenkeztem volna? Elvégre úgy hírlett, hogy Torgyán József jól vezeti a gépkocsiját."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|