 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Független Szociáldemokrata Párt felhívása
"Baloldali pártot akarunk. Sorainkba várjuk a munkásokat,
értelmiségieket, dolgozókat nyugdíjasokat, az elesetteket és
gondoskodásra szorulókat, a kisvállalkozókat és parasztokat, azaz a
társadalmunk többségét."
SZER, Világhíradó:
Az Ellenzéki Kerekasztal ülése
"Az elmúlt hét egyik fontos eseménye, hogy csütörtökön újra
összeült az Ellenzéki Kerekasztal. Októberben sokan temették el az
EKA-t, sokan diagnosztizálták felrobbanását vagy felbomlását, sokan
jelentették ki, hogy nincs is rá szükség. Jónéhányan azonban az
egész hónap során hangoztatták, hogy a békés átmenethez
nélkülözhetetlen az Ellenzéki Kerekasztal - egészen a választásokig.
Szükség van arra, hogy az ellenzéki pártok alapvető
játékszabályokban állapodjanak meg és ezeket be is tartsák. Ma még
világosabb ez."
|
|
|
|
|
|
 |
- ényes kérdés című rovat - 3. folyt.
|
- Magyarországon nagyon sokat hangsúlyozzák, hogy az ország
Európa része és az európaisághoz szerintem az is hozzátartozik
manapság, hogy elismerik és tiszteletben tartják mindenki minden
egyén emberi méltóságát, emberi jogait, egyenlőségét.
Az a kérdésem, hogy több mint 40 év után most folytatódik a
magyar társadalom lényegében, eddig el volt fojtva egy kommunista
rendszer által. És 1945 előtt a magyar társadalom igazolta, hogy
ilyen értelemben az európaiságra nem érett meg. Most az a kérdés,
hogy ez alatt a 4 évtized alatt történhetett egy olyan fejlődés,
hogy a most felszabaduló társadalom a demokratikus viszonyokba való
átmenetkor képes-e egy ilyen európai szintre emelkedni, vagy pedig,
ahhoz hogy odáig elfejlődjön, kell-e egy harmadik magyar út?
- Ez egy nagyon nehéz kérdés. De hadd hozzak fel valamit, hogy
én inkább történelmi tapasztalatra hivatkoznék. Beszéljünk a háború
utáni Magyarországról. Ugye a sztálini időszakban valóban szőnyeg
alá került az egész zsidó téma, és mivel szőnyeg alá került, a
zsidóság nem élhette ki nyilvánosan a traumáját, és a nem zsidó
lakossága Magyarországnak szintén nem birkózhatott meg azzal, hogy
itt voltaképp mi is történt, mert az egész történelem egy egyoldalú
beállításban lett feltálalva utána, és hallgatni kellett.
Tehát a kérdés nem lett nyíltan megvitatva. Volt megtorlás 1945
után, nyilván ártatlanok is szenvedtek, mint minden megtorlás
esetén, és a bűnösök is elnyerték a büntetésüket. De a kérdés ezzel
soha nem lett lezárva, és megvitatása nem lett a kérdésnek. Hogy
Magyarország érett-e, vagy méltó-e arra, hogy demokratikus
társadalomnak tekintsék valamikor is, vagy emberi társadalomnak,
ezzel kapcsolatban nekem jobb véleményem van talán mint neked. Abból
indulok ki, hogy Nyugaton, Franciaországban véresszájú antiszemiták
működtek együtt a németekkel, és irtották és deportálták a
zsidóságot. (folyt.)
1989. november 5., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"November 5-én zászlódíszben várta Tarpa a Kisgazdapárt vezető politikusait. Tizenkét óra negyvenöt perckor a Tarpa gulácsi faluvégnél díszmagyarba öltözött lovasok fogadták Vörös Vincét, Torgyán Józsefet és engem, akik az utat a művelődési házig tarpai parasztszekereken tették meg. Személyesen engem hívtak meg előadónak, ám én kötelességemnek éreztem, hogy meghívjam a párt elnökét is, Vörös Vincét. Határozottan örült a meghívásnak, de volt egy javaslata. - Ne menjünk azzal a lehasznált Skodával Imre, itt van a Torgyán, akinek van Opelja, szívesen visz le bennünket Tarpára. - mondotta Miért ellenkeztem volna? Elvégre úgy hírlett, hogy Torgyán József jól vezeti a gépkocsiját."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|