|
|
 |
|
 |
Az igazsag órája Berlinben (1.rész)
|
Berlin, 1989. november 3. péntek (MTI-Panoráma)
Ha valaki október elején azt jósolja, hogy négy héten belül
vezetőváltás következik be az öt NDK-beli párt közül háromnak az
élén, azt alighanem bolondnak nézik. Ám a mára valósággá vált
elképzelés azt mutatja, hogy a negyven év alatt fölhalmozódott
gondok eltussolásáért nem csak a vezető párt, az NSZEP magas rangú
funkcionáriusainak, hanem az ,,útitárs-pártocskák,, elnökeinek is
fizetniük kell.
Erich Honecker és két tekintélyes, nagyhatalmú KB-titkár október
18-ikán bekövetkezett bukása után két héttel a politikai földindulás
hullámai elérték a Német Nemzeti Demokrata Párt (NDPD) és a Német
Keresztény-Demokrata Unió (CDU) csúcsát is. A tagság nyomásának
engedve lemondásra kényszerült a 78 éves Heinrich Homann és a 66
éves Gerald Götting. Előbbi 1972 óta vezette az NDPD-t, az utóbbi
pedig 1966-ban lett a CDU elnöke.
Az ok kézenfekvő: pártjaik élén évtizedeken át szekundáltak a
hatalmon lévő NSZEP politikájához, a vezető párt érdekeinek oltárán
nem egyszer feláldozták az általuk képviselt rétegek és csoportok
partikuláris érdekeit. Rövidlátásukra jellemző, hogy szeptemberben,
amikor a harmadik kis párt, a liberális-demokraták (LDPD) elnöke a
kivándorlás belső okainak őszinte feltárását sürgető beszédeiben már
megkongatta a vészharangot, Götting megpróbálta kizárni a CDU-ból
azt a négy párttagot, akik az evangélikus egyház eisenachi
szinódusán a CDU-n belüli demokráciát és az országos problémák
őszinte megvitatását sürgették.
Megfigyelők a negyedik törpepárt, a Demokratikus Parasztpárt
(DBD) elnökének sem jósolnak hosszú jövőt pártja élén. Múltbeli
megnyilatkozásaiban ugyanis Günter Maleuda merevségben nemhogy az
NDPD és a CDU, de néha még az NSZEP funkcionáriusain is túltett...
A Német Liberális-Demokrata Párt (LDPD) elnöke az egyetlen olyan
pártvezér, aki maga mögött tudhatja a tagságot, s ennélfogva
bizakodva tekinthet a jövőbe. Manfred Gerlach szeptemberben elsőként
pengetett realista húrokat, nem csak a tömeges kivándorlás, hanem a
máskéntgondolkodók, a gazdaságpolitikai hibák és a torzító,
szépítgető sajtó kapcsán. Úttörő szerepe, reális hangvétele
tekintélyt vívott ki számára az LDPD sorain kívül is.
Nyilván ez a megnövekedett bizalom és önbizalom áll annak a
nyilatkozatnak a hátterében, amelyben az LDPD titkársága csütörtökön
lemondásra szólította fel a - túlnyomórészt NSZEP-tagokból álló -
kormányt, és bejelentette a párt igényét a parlament elnökének
posztjára. (A Népi Kamara elnöke - egyelőre - Horst Sindermann, az
NSZEP Politikai Bizottságának 74 éves tagja.) (folyt.)
1989. november 3., péntek 15:57
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- 335-885 Márton Józsefné: Nézem a kettes műsort és az valami rettenetes, hogy mit adnak elő ott és milyen szöveggel, hát nem elég mélyre süllyedt az ország? És akkor még a nagy nyilvánosság előtt ilyen kifejezéseket használnak, hát teljesen fel vagyok háborodva. Teljesen ledegradálják az országot.
- A mai Hárman egy témáról már megint mellébeszélnek, hogy az állam a vagyont nem kezelte jól. Már ki kell mondani végre, hogy az állam az MSZMP volt. Ezt a vagyont nemhogy nem kezelte jól, hanem nagyon ügyes jogászok által úgy eldugta, ahogy csak lehetett. Ez egyetlen módon lehet tisztességesen: mindent vissza a kormánynak, és amikor minden vissza van adva, akkor felértékelni és akkor lehet csinálni vele valamit. Itt csak hamukálni lehet és mindenki fél. Anyagilag, erkölcsileg, puskáktól és minden. "
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|