|
|
 |
|
 |
Jelcin-ügy: Utazás a whiskys pohár körül? (1. rész)
|
1989. szeptember 21. (MTI) - Nem akadt még szovjet politikus, akinek a nyugati utazásáról beszámolva, a hazai sajtó főképp azt domborította volna ki, hogy hány pohár tömény gurult le a magasrangú vendég torkán. Borisz Jelcinnek és a Pravdának közös erővel sikerült megtörnie ezt a jeget - amerikai útról lévén szó: whiskyvel és szódával.
A szovjet párt központi orgánuma kritikátlanul, szó szerint
átvette az olasz La Repubblica című lap írását, amely azt állította,
hogy Jelcin, a peresztrojka fenegyereke, az Egyesült Államokban tett
nyolcnapos előadókörútját szabályosan végigrészegeskedte. A keserű
poharat azonban végül a Pravda szerkesztőségének kellett kiinnia:
kénytelenek voltak a lap hasábjain - igaz, a hetedik oldal alján
eldugott rövid közleményben - elnézést kérni Jelcintől. Kiderült
ugyanis, hogy Vittorio Giucconi, az eredeti mű szerzője a latinosnál
is nagyobb könnyedséggel bánt a tényekkel: beszámolója igencsak
kétes megbízhatóságú információkra támaszkodott.
Lássuk hát a tényeket. Jelcin tíz amerikai városban tartott
előadást. Egyebek közt azt fejtegette: a szovjeteknek ki kell
tépniük szívükből ,,a félelem rozsdás szögét,, ahhoz, hogy olyan
szabad emberekké váljanak, mint az Egyesült Államok polgárai. A
szovjet tagköztársaságoknak valódi szabadságot kell adni; a
többpártrendszerben nincs semmi elítélendő; a Szovjetunióban elakadt
a peresztrojka szekere; az SZKP KB Politikai Bizottságából el
kellene távolítani az öt legkonzervatívabb személyt - íme néhány a
jelcini vélemények közül. Ami pedig Jelcin egyik jellemző amerikai
tapasztalatát illeti, azt ő maga így fogalmazta meg: otthon a
pártvezetők ellátását szolgáló különleges üzletekben sincs azt
megközelítő színvonalú választék, mint az átlagos amerikai
élelmiszeráruházakban.
Jelcin előadásonként 25 ezer dollárt kapott. Ebből fedeznie
kellett a körút költségeinek nagy részét. Százezer dollárért egyszer
használatos injekciós tűket rendelt a kábítószerfüggőségben szenvedő
szovjet betegeknek, hogy ezzel is csökkenjen az AIDS terjedése.
Megállapíthatóan vásárolt több videokazettát, így például
Rambo-filmeket. És itt érkezünk el az italhoz. A beszámolók színes
összevisszasága kavarog szemünk előtt. Egyesek szerint egy csomó
Jack Daniels Black Label márkájú whiskyt szerzett be. Mások úgy
vélik, amerikai vendéglátói elfelejtették felhívni a figyelmét arra,
hogy a Tennessee whiskyt - ellentétben a vodkával - nem felhajtani,
hanem szopogatni szokás. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök 14:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- 335-885 Márton Józsefné: Nézem a kettes műsort és az valami rettenetes, hogy mit adnak elő ott és milyen szöveggel, hát nem elég mélyre süllyedt az ország? És akkor még a nagy nyilvánosság előtt ilyen kifejezéseket használnak, hát teljesen fel vagyok háborodva. Teljesen ledegradálják az országot.
- A mai Hárman egy témáról már megint mellébeszélnek, hogy az állam a vagyont nem kezelte jól. Már ki kell mondani végre, hogy az állam az MSZMP volt. Ezt a vagyont nemhogy nem kezelte jól, hanem nagyon ügyes jogászok által úgy eldugta, ahogy csak lehetett. Ez egyetlen módon lehet tisztességesen: mindent vissza a kormánynak, és amikor minden vissza van adva, akkor felértékelni és akkor lehet csinálni vele valamit. Itt csak hamukálni lehet és mindenki fél. Anyagilag, erkölcsileg, puskáktól és minden. "
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|