Rendszerváltás és az MTI

	Összeomolhat-e a gazdaság?
1989. november 2., csütörtök - Miközben folyik a harc a politikai hatalomért, háttérbe szorul az érdeklődés a gazdaság, illetve annak válságos helyzete iránt. Egyesek szerint ez oda vezethet, hogy a hatalmi harc győztesei egy gazdaságilag működésképtelen országban bontják ki lobogójukat. Mások úgy vélekednek, hogy ez nem történhet meg, mert a Nyugatnak elemi érdeke, hogy a diktatórikus szocializmusból kitört ország talponmaradjon, sőt, virágozzék. Ismét mások visszakérdeznek: egyáltalán mit is jelent a gazdasági összeomlás? Létezik-e ilyen, vagy ez csupán valami homályos tartalmú, lidércnyomásos fenyegetés? alcím: A gazdasági csőd nem halál A gazdasági csőd semmi esetre sem olyan, mint a halál: nem valamiféle hirtelen átmenet a létből a nemlétbe, és nem visszafordíthatatlan. A működésképtelenség sem kifejezetten egyértelmű állapota a gazdaságnak, számtalan fokozata képzelhető el. Mondhatni: nem működött a magyar gazdaság 1945-ben, amikor a lebombázott gyárakban nem folyt termelés, az üzletekben nem volt áru, és nem volt közlekedés, gáz, víz, villany, szemétszállítás. Ám az sem volt a teljes bénultság állapota, mert mégiscsak akadtak negyed- vagy tizedgőzzel, de termelő üzemek, kenyeret sütő pékek, búzát és krumplit adó parasztgazdaságok. Éhezett, de nem halt éhen az ország. Az összeomlott gazdaság nem pusztult el teljesen. Az összeomlás és a működésképtelenség tehát nagyonis viszonylagos fogalmak. Akik ma ilyesmivel fenyegetnek, aligha az 1945-ös állapotok visszatértére gondolnak, holott azok sem jelentették az elképzelhető legrosszabbat. Mi az hát, amitől ma reálisan tartani lehet? Mi az, ami valóban bekövetkezhet, s a gazdasági összeomlásnak nevezhető? Súlyos következményekkel járna, ha az ország olyan labilissá, megbízhatatlanná válna, hogy elvesztené hitelképességét. Az ugyanis oda vezetne, hogy a jelentős részben importra alapozott termelés legalábbis összeszűkűlne, minek következtében nyomasztó áruhiány és száguldó infláció alakulhatna ki. (folyt.) 1989. november 2., csütörtök 13:40
Vissza »

	Összeomolhat-e a gazdaság? 2.
Hasonló folyamatot indíthatna el valamiféle anarchia is, amelyben a politikai hatalomért harcoló erők eltávolítanának gazdasági kulcspozíciókból jó vezetőket, a kiváló szakértőket, s nem tudnának helyükbe képzett, gyakorlott szakembereket állítani. alcím: A felelőtlen kormányt elsöpörné a népharag Az említettek azonban valószinűleg csupán rémképek, s nem válnak reális valósággá. Fel kell ugyanis tételezni, hogy bármely pártok, bármely politikai erők jutnak is hatalomra, azok mindenképpen tisztában lesznek önnön felelősségükkel, és olyan gazdasági program megvalósítására törekszenek, amelyik elkerüli ezeket a buktatókat. Máskülönben a hatalmat sem tarthatnák meg: a felelőtlen kormányt gyorsan elsöpörné a nép elégedetlensége, haragja. Ha szélsőséges állapotok bekövetkeztétől nem is kell tartani, attól igen, hogy a gazdaság válsága egyelőre nem enyhül, a gazdaság helyzete súlyosbodik. Ugyanis a gazdaság irányítására a tervutasításos módszer, a gazdasági diktatúra alkalmatlanná vált, de még nem lépett helyébe olyan piac, amely a maga természetes erőivel tereli a gzadasági folyamatokat a kívánt irányba. A piac törvényei egyik napról a másikra nem válhatnak meghatározókká, a gazdasági folyamatok szabályozóivá. A piacgazdaság magántulajdonra, de legalábbis vegyes tulajdonra épül, tulajdonosi érdekeltség nélkül nem létezhet. Természetes tulajdonosok pedig a jelen viszonyok között különösebben gyorsan nem támadhatnak: ahhoz nincs elegendő tőke magánszemélyek birtokában. A magántulajdonlás megteremtéséhez nem igérkezik járható útnak a népi részvények általánossá válása sem, mert az sem jelentene elég közvetlen, s ezért elég kemény érdekeltséget. Nem is szólva arról, hogy a megélhetési gondokkal küzdő vagy egyenesen elszegényedett munkások, alkalmazottak, mégha lenne is pénzük, akkor sem vásárolnának tömegesen részvényeket. Ahhoz ugyanis, hogy befektessenek abba a gazdálkodó egységbe, amelynek a munkavállalói, a pénzen kivül megalapozott bizalom is kell. Bizalom egyebek között a vállalati gazdálkodásban, hogy az a bankkamatnál magasabb osztalékot képes nekik a befektetett pénzükért fizetni. (folyt.) 1989. november 2., csütörtök 13:45
Vissza »

	Összeomolhat-e a gazdaság? 3.
A magántulajdonlás reprezentánsai egyelőre inkább külföldi személyek, cégek lehetnek. Megjelenésük azonban több okból sem terjedhet ki a gazdaság jelentős hányadára. Egyrészt azért nem, mert a külföldi befektetési hajlandóság mérsékelt. Mert amíg a politikusok üdvözlik is a demokratizálódási folyamatot, az annak érdekében szinte naponta születő újabb intézkedéseket, s nem félnek a változások miatti bizonytalanságtól, addig a tőke a nyugalmat és a biztonságot keresi, amikor az események előre kiszámíthatóak és amikor a számítások nyomán biztosnak látszik befektetéseik megtérülése. A gazdasági válság mélyülésével szemben egyelőre nem látni alternatívát. A kormányzásra esélyes politikai erők még nem léptek fel olyan gazdasági programmal, amely hihetően kivezetne a válságból, s nem csupán az óhajok szintjén igérne belátható időn belül orvoslást a gazdaság betegségeire, s annak eredményeként jobblétet a lakosságnak. Ez bár nem jelent összeomlást, de túl sok derűlátásra sem ad okot. (MTI-Press) kl/pé 1989. november 2., csütörtök 13:49
Vissza »