|
|
|
|
Vélemény Maróthy Lászlóról
|
-------------------------- München, 1989. október 29. (SZER, Zene-szó) - A régi módszerek egy teljesen más, de az előbbinél nem kevésbé káros változatáról szól Szekeres László budapesti jegyzete: - Túlélés? Az elmúlt 40 év alatt bőven megszokhattuk, hogy a rétegérdekek, sőt sok esetben egyesek személyes érdekei elsődlegességgel bírtak a lakossággal, a nemzettel szemben. Ez a szemlélet egyértelműen a kommunista hatalmi struktúra haszonélvező cinkosainak - miénk a párt, miénk az ország - felfogásából adódott. Az utóbbi hónapokban, amikor az MSZMP vaspáncélos agyaglábai alól egyre jobban kicsúszott a talaj, sőt odáig jutott, hogy hatalmának legalább csökkentértékű megőrzése miatt MSZP-vé avanzsált, vagy visszalépett - ki tudja még -, ezek a jelenségek ritkábbak voltak, lévén, hogy az elvtársak egyre hangosabban: Az ország érdekében - jelszóval hírdették műsorukat, s ebbe nem fértek volna bele az ilyen - úgymond - retrográd elfajulásuk. No, ez persze nem teljesen a tiszta kéz, legfeljebb: ha kesztyűt húzok rá, nem látszik - stratégiáját jelentette. De, hát új név, új arc, új taktika. Erre legfőképpen Németh Miklós kormánya, s annak tagjai vigyáztak a törvényesség megalkotóinak, végrehajtóinak és őreinek fennkölt szerepét elvállalva, - feltehetőleg - tisztességes szándékkal, de ugyanakkor a túlélés lehetőségének eseléyeit sem felejtve szem elől. Mindesetre például: Németh Miklós a bős-nagymarosi ügyben történt határozott kiállásával relatív népszerűsége csúcsára jutott. És most, amikor a kormánynak népérdeke és létérdeke a minél nagyobb tömegtámogatás megszerzése, az ellenzéki pártok pozitív tartózkodása, akkor Bécsből támadják meg ezt a könnyen billenő politikai egyensúlyhelyzetet. (folyt.)
1989. október 29., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|