Rendszerváltás és az MTI

	felcím: A T. Ház döntött II. főcím: Parlament és kormány Irta: Schmidt Péter, egyetemi tanár
Az országgyűlés októberi ülésszakán olyan alkotmánymódosításokat hajtott végre, amelyek politikailag átmenetet teremthetnek egy parlamentáris rendszer megteremtése és ennek megfelelő új alkotmány létrehozása felé. Ennek egyik központi kérdése a kormány jogi helyzete, a parlamenthez való viszonya. A jelenlegi vitáinkat belső ellentmondás jellemzi. Egyik oldalról a résztvevők többsége a hatalom egységének elve helyett a hatalmi ágak megosztásának feltétlen hive, a másik oldalról viszont hadakozik azért, hogy a kormány minél erőteljesebben alárendelődjön a parlamentnek. A politikai pártok, elsősorban az ellenzék úgy ítéli meg, hogy az államszervezetre gyakorolt befolyását csak erőteljes parlamenti kormányzással és felelősséggel tudja elérni. Igy azonban A MAI ALKOTMÁNYOS MEGOLDÁS BELSŐ ELLENTMONDÁSTÓL TERHES. Mert ha a kormányt teljes egészében az országgyűlésnek rendelik alá, akkor nem érvényesül a hatalmi ágak megosztása, mert a végrehajtás teljes jogi alárendeltségénél fogva megszünik önálló hatalmi tényező lenni. Ha viszont a hatalmi ágak szétválasztását meg akarjuk valósítani, akkor a kormánynak viszonylagos függetlenséggel kell rendelkeznie az országgyűléssel szemben. Erről a belső ellentmondásról szeretnék ezúttal írni. Látszólag ez csak olyan logikai ellentmondás, amely életszerűvé akkor válik, ha belehelyezzük az európai alkotmányfejlődés fő folyamataiba. alc.: Például az angol parlament A polgári átalakulás Európában általában az alkotmányos monarchia keretében indult el. Ennek lényege az államhatalmi ágak olyan elválasztása, amelyben az akaratkifejezés a törvények létrehozása útján a képviseleti szervé, a végrehajtás pedig, a tényleges közhatalom megvalósítása, a képviseletnek nem felelős királyé. Egymás mellé és nem egymás fölé vannak rendelve. Leegyszerűsítve, a király gyakran vissza kivánta állítani régi, abszolut hatalmát, melyet a képviselet nem korlátozott. Ezekkel a törekvésekkel szemben - elsősorban Angliában - a parlament olyan jogosítványokat követelt, amelyek segítségével a végrehajtás felett is ellenőrzést gyakorolhatott, befolyásolhatta azt. (folyt.) 1989. október 26., csütörtök 13:18
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A T. Ház döntött 2.
E törekvések kompromisszumos jogi megoldásokat hoztak. A kompromisszum két oldalról is megjelent. Először ott, ahol a monarchikus államforma megmaradt - elsősorban Angliában -, ahol a királyt, mint a végrehajtó hatalom fejét még korlátozottan sem lehetett felelőssé tenni a képviselet előtt, hiszen ez a monarchia lényegének megszüntetésével lett volna azonos. Angliában ezért a parlament megalkotta a király által kinevezett kormány felelősségét. Igy jött létre először az angol fejlődés során a parlamentalizmus, (a képviseletnek felelős kormány), amely azután a kontinentális Európa országaiban csak a XIX. sz. végén, méginkább az első világháború után vált általánossá. A másik kompromisszum az volt, hogy ugyan megalkották a felelős kormányt, de ez a felelősség nem jelentett korlátlan jogi felelősséget, mindenkor korlátozott volt. Ez jutott pl. kifejezésére abban, hogy a kormányt továbbra is az államfő nevezte ki, de a kormány köteles volt a parlament előtt politikai programot adni és ha azt a parlament nem fogadta el, vagy ülései során később bizalmatlanságot szavazott a kormánynak, úgy a kormány köteles volt a megbízást adó államfőnél (vagy király vagy köztársasági elnök) lemondani. A hatalmi ágak megosztása úgy válik teljessé, hogy a lemondás esetén az államfő vagy elfogadta ezt a lemondást, vagy feloszlathatta a parlamentet. A parlament előtti felelősség tehát korlátozott és lényegében arra terjedt ki, hogy megbuktassa a parlamentben kisebbségben maradt kormányt, de arra nem, hogy irányítsa, utasítsa azt. alc.: A hatalommegosztás elve és gyakorlata Magyarországon A KÉPVISELET A POLITIKAI BERENDEZKEDÉS VÁLTOZÁSÁVAL TÖBBPÁRTRENDSZERŰ KÉPVISELETTÉ VÁLIK, EZ INDOKOLJA A HATALMI ÁGAK MEGOSZTÁSA ELVÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉT. De mit jelentsen ez a gyakorlatban? Ebben már az alkotmánymódosítás és az e körüli viták több következetlenséget tartalmaznak. A következetlenség a kormány megbizásánál kezdődik. A mai rendelkezés szerint az államfő csak a kormány leendő elnökének ad kormányalakítási megbizást. A kormány tagjaira a kormány alakítással megbizott elnök tesz javaslatot, amelyet a kormány programjának előterjesztésével együtt a parlament választ meg. Igy A KORMÁNY NEM AZ ELNÖKTŐL, HANEM A PARLAMENTTŐL KAPJA MEGBÍZÁSÁT. (folyt.) 1989. október 26., csütörtök 13:21
Vissza »

	A T. Ház döntött 3.
Ezt még világosabbá teszi az alkotmánymódosító törvény következő mondata: "a minisztertanács megbizatása az országgyűlés által megválasztott új minisztertanács hivatalba lépéséig tart". A PARLAMENT NEMCSAK A KORMÁNYT BUKTATHATJA MEG, HANEM A KORMÁNYELNÖK JAVASLATÁRA EGYES MINISZTEREKET IS FELMENTHET. A kormány tehát nem a köztársasági elnök, mint a végrehajtó hatalom fejének kormánya, hanem a parlament kormánya. Ugyis mondhatnánk, hogy az elnök nem a végrehajtó hatalom feje, amely végrehajtó hatalmat csak kormányán keresztül gyakorolhat, hanem a kormánytól független valamiféle más hatalmat mmegvalósító személyiség. Ugyanilyen következetlenség jelenik meg a kormány parlament előtti felelősségének szabályozásánál is. Az alkotmánymódosító törvényben ugyan erről részletes szabályok nincsenek, de miután a kormányt szuverén módon a parlament választja, és mozdíthatja el, következik, hogy itt korlátlan alárendeltségről van szó. Ezt támasztja alá az a rendelkezés, hogy a kormány tagjai - nyilván beleértve a testület egészét is - kötelesek beszámolni az országgyűlésnek. Ebből a konstrukcióból következik, hogy AZ ORSZÁGGYŰLÉS NEMCSAK JOGSZABÁLYOK, TÖRVÉNYEK HOZATALÁVAL, DE KÖZVETLEN ESZKÖZÖKKEL IS UTASÍTHATJA, IRÁNYÍTHATJA KORMÁNYÁT. Teljesebbé válik a kép, ha hozzátesszük, hogy bármely képviselő kérdést intézhet a köztársasági elnökhöz, aki erre köteles válaszolni. alc.: A kormány függetlensége Elnézést kérek az olvasóktól, hogy ilyen jogi részletekbe bocsátkoztam, de a dolgok megértése szempontjából erre szükség volt. Olymódon próbáltam bizonyítani, hogy a jelen elképzelés egyrészt el kívánja határolni egymástól az államhatalom meghatározott ágait, ugyanakkor más megfontolások, elsősorban a pártérdekek érvényesítése szempontjából nem hajtja ezt végre a parlament és a kormány elhatárolásánál. Persze, mondani lehetne, hogy a történeti múlt nem biztos, hogy meghatározza a jelent. Attól, hogy történetileg ez a viszony így alakult ki, nem biztos, hogy követendő a jelenben. Erre csak az lehet a válasz, hogy a történelem alakulásában törvényszerűségek vannak, amelyeket vizsgálat nélkül nem érdemes félredobni. Ám hadd említsek egy tartalmi érvet. (folyt.) 1989. október 26., csütörtök 13:39
Vissza »

	A T. Ház döntött 4.
Ha a képviselet Magyarországon szükségszerűen a többpárt jellegű politikai képviselet irányába tolódik, ahol a résztvevő pártok döntően napi politikai érdekeik alapján vesznek részt a parlament munkájában, akkor ehhez törvényszerű ellenpontokat kell teremteni. Ilyen ellenpont egyike a kormány viszonylagos függetlensége. HA A KORMÁNY JOGILAG KORLÁTLANUL A PÁRTOSSÁGI SZEMLÉLET JÁRSZALAGJÁRA KERÜL, AKKOR FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY A NAPI POLITIKÁTÓL VEZÉRELT KORMÁNYT KAPUNK, AMI VALÓBAN "KORMÁNYOZHATATLANNÁ" TEHETI AZ ORSZÁGOT. A közjog tudományával foglalkozóknak ezekre a megfontolásokra már ma fel kell hívniuk a közvélemény figyelmét. Úgy hiszem ezek végiggondolásával kell befolyásolnunk az elkerülhetetlen új alkotmányt létrehozók figyelmét. (MTI-Press) 1989. október 26., csütörtök 13:44
Vissza »