|
|
 |
|
 |
Két gazdaszövetség egy csárdában?
|
---------------------------------
München, 1989. október 29. (SZER, Földközelben) - Két
gazdaszövetség egy csárdában? - felolvassuk Szép Zoltán írását:
- Régi tartalmak követelik vissza a fogalmat: azt a mindenki
által ugyanúgy értett szót, amit az új rend megalázott, kiforgatott.
A szemekötősdinek érezhetően kezd vége lenni. A község: község, az
önkéntes összefogás: önkéntes összefogás, a kölcsönösség
kölcsönösség akar lenni ismét - a szónak igazi értelmében. Ekként
muszáj igazivá válnia olyan aktusoknak is, mint a választás, olyan
tisztségeknek, mint az elnök, olyan sokat hangoztatott jelszónak,
mint a minőség.
Őri Sándor kistermelő gazda ezekről a dolgokról maga sem
vélekedik másként. Bár megjegyzi: fogalmi, fogalmazási kuszaságokat
nap mint nap tapasztal önmagánál is. Pedig figyeli éberen, mikor
véti el. Figyeli azt, mikor csúszik vissza a szocialista bikkfanyelv
annyira únt és gyűlölt fordulatai közé, mint kerékpáros az árokba.
Mert hiszen évtizedeken keresztül az volt a kötelezően beszélt nyelv
- ugyanúgy, mint évtizedeken keresztül árokba csúszva-botladozva
kellett úgy tenni, mintha az emberek a leghelyesebb úton járnának.
Kezdhetjük mindjárt azzal a kifejezéssel, hogy kistermelő.
Belegondolt-e már bárki is alaposan ennek a szónak megbélyegző
mivoltába, szocialista értékítéletébe, ugyanis a kistermelői lét,
gazdaság, talponmaradási képesség minduntalan úgy jelent meg a
köztudatban, mint egy éppenséggel csak megtűrt szükséges rossz, mint
egy eleve hátrányos megkülönböztetés.
Az összehasonlítás eme oldalán tehát ott, hogy kistermelő,
hallani
lehetett még - igaz már messziről - azt az ordítást, hogy
kulák, vagyis azt: osztályellenség, megbízhatatlan, harácsoló,
ügyeskedő, élősdi - és így tovább. (folyt.)
1989. október 29., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|