Rendszerváltás és az MTI

	Hit és türelem (1. rész)
1989. október 29.vasárnap (MTI-PRESS) - Az emberi sorsok iránti megértés nem tartozik a peresztrojka leggyakrabban emlegetett vívmányai közé. Mégis egy-két héttel ezelőtt ez avatta hírré-eseménnyé a svéd Wallenberg-bizottság tagjainak moszkvai látogatását. Voltaképpen nem történt semmi egyéb, mint két, egymással homlokegyenest ellenkező vélemény képviselői hallgatták meg egymás érveit, állításait, majd - egyelőre - minden maradt a régiben. A magyar olvasónak nem kell bemutatni a Wallenberg sorsa körüli legendákat, az egymásnak ellentmondó állításokat, egyedül ,,hiteles,, verziókat. Az utóbbi évek Wallenberg-irodalma mind részletesebb betekintést enged mindabba, amit tudni lehet, s abba is, amit sokan feltételeznek. Sajátos metamorfózison ment át a szovjet tömegtájékoztatás az ezrek életét megmentő egykori svéd diplomata ügyében. A történelmi tisztánlátást úttörőként segítő napi- és hetilapok az elmúlt hónapokban mind gyakrabban tették fel a kérdést: Mi lett Wallenberg sorsa, életét vagy halálálát miért fedi még mindig homály? Felhívásokban kérték az olvsókat, hogy a legkisebb hírmorzsa birtokában kit és hogyan értesítsenek. A lapokban közzétett egykorú levelek részletei pontosan érzékeltetik, hogy Wallenberg ügyében még a negyvenes évek második felének szovjet vezetése sem volt minden szinten beavatott. Végül is mindmáig csupán egyetlen dokumentum szól arról, hogy Raoul Wallenberg betegségben halt meg 1947-ben a Lubjanka börtönében. Több hiteles dokumentum, hivatalos halotti bizonyítvány vagy akár olyan tanú, aki a holttestet látta volna, nem akad. S innen erednek a máig élő legendák a hol itt, hol ott fogolyruhában felbukkanó Wallenbergről. Ha eltekintünk a diplomata rokonainak, egykori barátainak, társainak makacs kitartásától, amellyel nem hajlandók elfogadni a halálhírről szóló állításokat, a kétkedők nem csekély táborának indítékai is érthetők. Wallenberg halálhírét az akkori állambiztonsági hatóság, az NKVD emberi erősítették meg, márpedig róluk egyre több esetben derítik ki kutatók, hogy okmányaik legfeljebb az akkori politikai manőverek hátterébe adnak bepillantást, de nem feltétlenül a valósághoz visznek közelebb. (folyt.) 1989. október 29., vasárnap 14:27
Vissza » Folytatásokkal »