|
|
|
|
A Test őre (1. rész)
|
Moszkva, 1989. október 27. péntek (MTI-Panoráma) - A Lenin-mauzóleum vastag márványfalain nehezen tör utat magának a glasznoszty. A héten rutinszerű rövid hírecske adta tudtul, hogy november 10-ikétől jövő év január 15-ikéig zárva tart a Lenin testét őrző Vörös téri épület. A falak titkáról vall a Pravdában a test legfőbb őre, Szergej Gyebov akadémikus, az enzimológia neves szakembere. Az 1917-es forradalom vezére testének megőrzéséért az ő vállait nyomja a legnagyobb felelősség.
A mauzóleum másfél évenként rendszeresen hosszabb időre bezárja kapuit a látogatók előtt, hogy a síremlék belső hőmérsékletét, páratartalmát és egyéb jellemzőit figyelő műszerek karbantartását, felújítását a szakemberek elvégezhessék. E két hónap alatt folyik az üvegfalak között nyugvó test állapotának szakszerű vizsgálata is. Gyedov büszkén számol be róla, hogy a szakemberek szerint a test állapota évtizedek óta kiegyensúlyozott és jó. - Csak nem azt akarja, hogy államtitkot fedjek fel? - csattan fel a tudós, amikor az újságíró a test vizsgálatánál alkalmazott módszerek mibenlétét firtatja. Majd büszkén hozzáteszi: - Elsőként mi fedeztük fel a balzsamozásnak ezt a módját, s hasonlót mindmáig nem alkalmaznak a világban. A ,,mumifikátor,, akadémikus elmeséli, hogy a világ sok országából kértek már tőlük szakvéleményt, segítséget. 1969-ben Ho Si Minh halálakor Vietnamból érkezett ilyen kérés, most pedig éppen Angolának nyújtanak segítséget, hiszen ott most épül a néhai államfő, Agostinho Neto mauzóleuma. Kiderül, hogy a szovjet ipar a mauzóleumban használatos finom műszerek, berendezések gyártásában a csúcshoz tartozik, s a hazai ipar jóvoltából a hetenként szokásos hétfői és pénteki zárva tartáskor a szakértők végezhetik a maguk - közelebbről meg nem határozott - tudományos munkáját. Gyedov nem fedi fel e tevékenység tartalmát, mondván, hogy nemcsak a ,,szigorúan titkos,, minősítés miatt zárkózik el a válaszadástól, hanem azért is, mert ,,létezik egy olyan etikai határ is, amelyet nem szükséges átlépni,,. A tudós 1950 óta tölti be felelős hivatalát, s e minőségében tagja volt az 1953 márciusában elhúnyt vezért, Sztálint bebalzsamozó csapatnak is. Kiderül, hogy a munkára már korábban készülődtek, de ügyelniük kellett rá, hogy a titok szikrája ki ne pattanjon, hiszen akkoriban rendkívüli veszélyt jelentett az ,,istenség,, haláláról való fecsegés. (folyt.)
1989. október 29., vasárnap 13:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|