|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Világhíradó:
Rubel-gondok Magyarországon
"Közhelynek számít, hogy elszámolási rubel - tehát a
transzfer-rubel körülbelül annyit ér, mint egy darab papír, amire
számokat rajzoltak. Értéke csak a könyvelésben van, a tartozik és
követel oldalakon -, ott is csak elméletben. Kimutatnak ugyan az
országok egymás között a külkereskedelmi mérlegben passzívumot és
aktívumot - de ennek nincs gyakorlati jelentősége -, mert például
ezt az 580 millió elszámolási rubelt, ami Magyarországnak az első
félévben a Szovjetuniótól járna csak áruszállítással lehet
kiegyenlíteni nem pedig valutával. Ezért aztán az országnak egyre
sürgősebb érdeke, hogy az államok közötti áruforgalmat olyan
valutában számolják el és fizessék ki, ami a világ minden bankjában
átváltható."
|
|
|
|
|
|
|
- Párttalan munkahelyek 1.
|
Ma mindezt meg lehet kérdezni, és lehet is ezekre a kérdésekre válaszolni. Marx nélkül, Lenin nélkül, a szakszervezeti bizalmi sem kell hozzá. A munkásőr éber fülelésével sem kell törődni. Megkérdezheti az ember a szomszédjától, és kimondhatja utána, amit gondol, kimondhatja hangosan, akár nevetve, sőt hahotázva is. Ami belül a kapuk mögött ami kívül az egész országban történik, valamiképpen mind fokozhatják ezt a természetes emberi érzést, a dolgok normális menetének nyugalma diktálta érzést, A példák láttán kibontakozó egyéni felbátorodás érzését. Amikor végre néven nevezik a dolgokat, ugyanazt értik ugyanazon fogalom alatt, amikor nem kelt általános döbbenetet az igazság, a mindenki által ismert igazság nyilvános emlegetése. Már csak úgy a hétköznapi beszéd során, mintegy véletlen természeteséggel, megszokásból. Ahogyan a budapesti rádió riportere csak úgy hozzáteszi a Parlament előtti 25. koszorúzásról beszámolva: a forradalom mártírjai. Nem keresgéli idegesen feszengve az éppen ügyeletes és hivatalos kifejezést - mondjuk októberi események, népfelkelés stb. -, beszél multúnknak, erről a máig ható és csodaszámba menő időszakáról úgy, ahogyan egy ember szól a másikhoz körbe tekintgetés és suttogóra fogott száj nélkül. A fogalmak hozzáidomulnak a valósághoz. A fogalmakkal annyit zsonglőrködő, siker alatt pedig eloldalog szemlesütve, némelyik átkozódva, de valamennyien a névtelenség csöndesebb tartományai felé. Az sem véletlen, hogy kimaradt ez a szó: a süllyesztőbe. Helyes ugyanis, ha egyszer abbamarad ez a történelmi lökdösődés, hogy valakik mindig fönn, mások pedig amiatt lent, legalul legyenek. Ideje megindulnia annak az önmozgásnak, ami zajlott volna eddig is, ha mesterségesen nem korlátozta volna a magát mindentudónak kikiáltó hatalom. (folyt.)
1989. október 28., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|