|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Világhíradó:
Rubel-gondok Magyarországon
"Közhelynek számít, hogy elszámolási rubel - tehát a
transzfer-rubel körülbelül annyit ér, mint egy darab papír, amire
számokat rajzoltak. Értéke csak a könyvelésben van, a tartozik és
követel oldalakon -, ott is csak elméletben. Kimutatnak ugyan az
országok egymás között a külkereskedelmi mérlegben passzívumot és
aktívumot - de ennek nincs gyakorlati jelentősége -, mert például
ezt az 580 millió elszámolási rubelt, ami Magyarországnak az első
félévben a Szovjetuniótól járna csak áruszállítással lehet
kiegyenlíteni nem pedig valutával. Ezért aztán az országnak egyre
sürgősebb érdeke, hogy az államok közötti áruforgalmat olyan
valutában számolják el és fizessék ki, ami a világ minden bankjában
átváltható."
|
|
|
|
|
|
|
Párttalan munkahelyek
|
--------------------- München, 1989. október 28. (SZER, A munka világa) - Hol élünk? - kérdezné döbbent riadalommal, és nem hinne sem szemének, sem fülének az az elvtárs, aki valamely rejtélyes okokból átaludt volna csupán egy esztendőt Magyarországon. Még csak arra sincs szükség, hogy amolyan vaskalapos ortodox, sztálinista, kádárista legyen. Elég az ő legőszintébb hitetlenkedéséhez, ha például mindössze függetlenített párttitkára volt egy magyarországi, mégcsak nem is fővárosi középüzemnek. Már az első benyomások a szokatlanság erejével, ha éppen nem döbbenetével hatnak. Hiányzik ugyanis az ilyenből az a bizonyos atmoszféra, amit a párt közvetlen jelenléte sugárzott a dolgozókra. A párt misztikus jelenlétének, minden tudásának, mindenható mivoltának már-már az emléke is elillant. És milyen háládatlan is az ember, akarom mondani az egykori alattvaló: a neki annyira jót akaró atyai irányítást az első adandó alkolommal lerázza, de még a lehetőségétől is megborzong. Az üzem pedig mintha otthonosabbá kezdene válni. Most elegendő ráébrednünk arra - vélik a legilletékesebbek, a munkások -, hogy itt és most tisztességesen, igazi szakértelemmel el kellene végeznie mindenkinek a dolog ráeső részét. Ez itt egy gyár. Mi is teszi azzá vagy olyanná, ahol az ember emelt fővel járhat? Az ember az állampolgári jogok valóságának erőtere. Nem botlik az ember lépten-nyomon ajándékgyerekekbe, olyan ingyenélőkbe, akiket a többiek nem elég, hogy eltartanak, de akik ráadásul még játsszák, illetve játszották az eszüket, adták az erős embert. Meg lehet kérdezni - és nem okoz ez anyagi foglalkoztatási hátrányt -, miért volt szükség szocialista brigádra, munkaversenyre, kommunista szombatra, szabad vagy nem szabad pártnapra, földrapériázott kultúrteremre, ahol cifra de mégis süket szavak röpködnek, és mi szükség volt a pártra itt munkahelyen belül, sőt a gyár vezetői fölött, mint egy kollektívan nyakukba ültetve, akaratuk ellenére. (folyt.)
1989. október 28., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|