|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Világhíradó:
Rubel-gondok Magyarországon
"Közhelynek számít, hogy elszámolási rubel - tehát a
transzfer-rubel körülbelül annyit ér, mint egy darab papír, amire
számokat rajzoltak. Értéke csak a könyvelésben van, a tartozik és
követel oldalakon -, ott is csak elméletben. Kimutatnak ugyan az
országok egymás között a külkereskedelmi mérlegben passzívumot és
aktívumot - de ennek nincs gyakorlati jelentősége -, mert például
ezt az 580 millió elszámolási rubelt, ami Magyarországnak az első
félévben a Szovjetuniótól járna csak áruszállítással lehet
kiegyenlíteni nem pedig valutával. Ezért aztán az országnak egyre
sürgősebb érdeke, hogy az államok közötti áruforgalmat olyan
valutában számolják el és fizessék ki, ami a világ minden bankjában
átváltható."
|
|
|
|
|
|
|
- Emlékező kommentár - 2. folyt.
|
Egy pillanatra sem hagyhatók figyelmen kívül Magyarország szerződésekben rögzített kötelmei, a tagság a KGST-ben és a Varsói Szerződésben. Aki nem így gondolná, az a jövő magyar nemzedékek esélyeit tenné kockára. Ha - amint hisszük - csakugyan történelmi fordulóponthoz érkezett Kelet-Európa, benne Magyarország, akkor felesleges a túlzott sietség, nem szabad kockáztatni a már elért eredményeket. Az átalakulásnak továbbra is fokozatosnak kell lennie, és nem mindegy, hogy merre, hová vezet az átalakulás. A rengeteg, tiszta csengésű demokratikus hangba időnként disszonáns politikai zajok is keverednek. Az 1948 utáni 40 esztendő elmarasztalása nem jelent felmentést, igazolást azok számára, akik 1945-ig vezették ezt az országot - tudjuk, hogy hova. A nemzeti valóban patrióta legyen, a keresztény valóban krisztusi. Magyarországnak, a magyar népnek most újra van tekintélye a nagyvilágban, akárcsak 56-ban. Rokonszenveznek velünk, figyelnek ránk. De a sorsunk mégiscsak a magunk kezében van, és végsőfokon csak magunkra számíthatunk. 56 is erre figyelmeztet. Össze kell tehát fognia minden magyarnak, aki a haza érdekét személyi és pártérdekek fölé helyezi, ahogy 56-ban is történt. A felemelkedés útja hosszú lesz és nehéz, de a végére érünk. +++
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|