|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Világhíradó:
Rubel-gondok Magyarországon
"Közhelynek számít, hogy elszámolási rubel - tehát a
transzfer-rubel körülbelül annyit ér, mint egy darab papír, amire
számokat rajzoltak. Értéke csak a könyvelésben van, a tartozik és
követel oldalakon -, ott is csak elméletben. Kimutatnak ugyan az
országok egymás között a külkereskedelmi mérlegben passzívumot és
aktívumot - de ennek nincs gyakorlati jelentősége -, mert például
ezt az 580 millió elszámolási rubelt, ami Magyarországnak az első
félévben a Szovjetuniótól járna csak áruszállítással lehet
kiegyenlíteni nem pedig valutával. Ezért aztán az országnak egyre
sürgősebb érdeke, hogy az államok közötti áruforgalmat olyan
valutában számolják el és fizessék ki, ami a világ minden bankjában
átváltható."
|
|
|
|
|
|
|
- Beck Tamás a piacról - 1. folyt.
|
De ami ennél is nagyobb baj: piacbeszűkülést is előidéz, hiszen a polgári demokráciák piacpolitikája legsúlyosabban a szállítási szerződések megszegőit bünteti. Leghatékonyabban úgy, hogy legközelebb nem tart igényt termékeikre. Akkor korlátozzuk a húsexportunkat a keleti, KGST-országok irányába - mondaná a tömbön belüli viszonyok jó ismerője. A KGST-n belül a szerződési fegyelem úgyis csak tessék-lássék került eddig is betartásra. Nem okozna különösebb feltűnést, és nem váltana ki jelentékenyebb retorziót, ha Magyarország a nekik szállítandó mennyiségeket csökkenti. Sajnos, ez az út sem járható. Tény, hogy a KGST tekintélyelvű működtetése egy-egy durvább szerződésmegszegést is következmények nélkülivé bírt tenni, ha erre szükség mutatkozott, ám kevésszer szoktak az egymás közti elrendezésre építők a nagyobb nemzetközi összefüggésekre gondolni; nevezetesen arra, hogy az az ország, amelyik korlátozásokat léptet életbe csak azért, mert belső ellátását veszély fenyegeti, szavahihetőségét, piaci megbízhatóságát teszi kockára még akkor is, ha bizonyos partnereivel szemben ezeket a korlátozásokat soha sem érvényesíti. Ha mondjuk Beck Tamás miniszter intézkedésére a szovjet hússzállítások késedelmessé válnak, mennyiségük pedig elmarad az előzetesen leszerződötthöz képest, ezt a tőkés vásárló is kedvezőtlenül értékeli majd. Nem azt fogja látni ugyanis - ami ráadásul igaz -, hogy a Szovjetunió rosszul fizető vevő, velünk magyarokkal szemben legalábbis eddig nem úgy egyenlítette ki a számláit, hogy az nekünk bármiféle kereskedelmi hasznot is eredményezhetett volna. A nyugati partner csak a nem teljesítés tényét jegyzi meg. A nyugati kereskedők legtöbbje különösebben nem elemzi világtörténelmi távlatból a politikai szélsőségeket. Legtöbbjük számára például a szovjet piac kereslete éppenséggel vonzó. Lehet is. Hiszen a szovjetek igen óvakodnak attól, hogy tőkés országból érkező áruért ne fizessenek annyit és akkorra, amennyit és amikorra kell. (folyt.)
1989. október 1., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|