|
 |
 |
 |

- Magyar kormánylista - 5. folyt.
|

Ugyanakkor itt megint figyelembe kell vennünk, hogy maga a kormánypárt is - szerintem - koalíciós párt, önmagán belül is. Tehát az MDF sem egy egységes párt, és azon belül is elképzelhető egyfajta ilyen jellegű nyitás.
- Ebből a szempontból az MDF egy kicsit emlékeztet a nagy angol pártokra, amelyek mind közmondásosan pártkoalíciót jelentenek önmagukon belül. Tőkés Rudolf, megint hozzádfordulnék azzal: ugye a kormánylistát vizsgálva azt látjuk, hogy az egy pénzügyminiszteri tárcán kívül, amelyet ugye párton kívüli, szóval független képviselő tölt be, minden fontos kabinet, poszt az MDF-nek jutott. Nem gondolod-e, hogy az MDF számára esetleg túlzott terhet jelent ez, olyankor, amikor az ország ennyire válságos gazdasági helyzetben van? Nem gondolod-e, hogy az MDF bizonyos fokig magára vállalja annak az ódiumát, hogy egy olyan helyzetben, amelyik már rossz, és esetleg még rosszabb lehet, a lakosság tömegeit magára bőszíti, nem lett volna-e helyesebb talán egy nagykoalícióval próbálkozni?
- Nagy hibát vét-e az, aki Antall Józsefet, mint politikust és államférfit alábecsüli? Tehát én úgy vélem, hogy a kormány gyakorlatilag az ő vállán nyugszik, az ő tekintélyén, az ő - ha úgy tetszik - karizmáján, a csendes, nyugodt erő politikai, mondjuk, modelljén, mely képes lesz-e az ország ügyeit vinni - legalábbis első megindulásból. Nemcsak az első száz napban, hanem az első hat hónapban.
Úgyhogy az SZDSZ - ha úgy tetszik - eladta a szüzességét ezzel a nagyon okos és bölcs, pragmatikus megoldással. De ugyanakkor ebből a vásárból az MDF járt jobban, mert megkapták a nagykoalíciót az SZDSZ kibicelése nélkül.
(folyt.)
1990. május 19., szombat
|

Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
 |
|
|