Rendszerváltás és az MTI

	felcím: A T. Ház döntött III. főcím: Lajstromos vagy egyéni választókerületeket? Írta: Schmidt Péter, egyetemi tanár
Budapest, 1989. október 27. péntek (MTI-Press) A nemzeti kerekasztal vitái során egyes pártok a lajtsromos választókerületekért szálltak síkra, mások az egyéni választókerületeket igényelték. Különösen a megyékben hangzanak el kifogások az egyéni választókerületek megnagyobbítása ellen, mondván, hogy a megyék többségében így csak 4-6 egyéni választókerületet lehet létrehozni. Ebben az esetben viszont nem lesz ritka, - különösen az aprófalvas megyékben -, hogy 30-40 község alkot egy választókerületet, ami már olyan nagy, hogy annak segítségével közös érdekeket kifejezni alig lehet. A tisztánlátás érdekében nézzük először a fogalmakat. EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLETNEK NEVEZZÜK AZT A VÁLASZTÓKERÜLETET, AHOL EGYETLEN MANDÁTUM VAN, BÁR LEHETSÉGES, HOGY TÖBB JELÖLT INDUL, DE CSAK EGYETLEN MANDÁTUMOT LEHET SZEREZNI. LAJSTROMOSNAK NEVEZZÜK AZT A VÁLASZTÓKERÜLETET, AHOL A KERÜLETBEN TÖBB MANDÁTUM VAN. Ha például minden megye egy választókerületet alkot, akkor a lakosság számarányához képest 10-20 mandátum esik egy választókerületre. alc. Pártok, programok, platformok A kétfajta választókerületi megoldás történetileg alakult ki. A 19. század végéig, amíg nem jöttek létre a modern pártok, tipikus volt az egyéni választókerület. Ott a jelöltek saját politikai programmal indultak, a választók jelöltek között választottak. A múlt század végén megjelentek a modern pártok. Ezzel együtt lassan, most már nem politikai platformokat hordozó jelöltek indultak a választáson, hanem maguk a politikai pártok. Nem a jelöltek csatlakoztak politikai áramlatokhoz, hanem fordítva, politikai áramlatok, pártok indították jelöltjeiket. De ez már új felállás. Amíg a jelöltek személye áll az előtérben, az egyik jelölt mandátumhoz jut, a többi nem. Ám amikor már a pártok indulnak, akkor felmerül az arányos képviselet igénye, vagyis az az igény, hogy minden párt a kapott szavazatok arányában részesedjen a mandátumokból is. Az egyéni kerület ezt az igényt nem tudja teljesíteni, mert a mandátumot nem kapó jelöltre leadott szavazat nem játszik szerepet a mandátum elosztásánál. Az ilyen jelöltre leadott szavazat elveszett, a mandátumk elosztása szempontjából, olyan mintha le sem adták volna. (folyt.) 1989. október 27., péntek 10:53
Vissza »

	A T. Ház döntött 2.
Az arányossági igényt csak lajstromos rendszerrel lehet teljesíteni, mert ennek segítségével már be lehet tartani, hogy minden párt a leadott szavazatok arányában, százalékában részesedjen a mandátumokból. Ez persze semmiképpen nem jelenti azt, hogy a többpártrendszerű struktúrák mindegyikében lajstromos területi választás lenne. AZ EGYÉNI KERÜLET UGYANIS A NAGY PÁRTOKNAK KEDVEZ, mert nekik van a leginkább lehetőségük, hogy nagyobb szavazattal például a szavazatok 40 százalékával a mandátumot (tehát annak 100 százalékát) megszerezzék. Ezért a nagy pártok, a kormánypártok az egyéni kerületeket védik és inkább a kisebb, ellenzéki pártok követelik a lajstromos kerületek bevezetését. alc. A törvény kettős igénye AZ ÚJ MAGYAR VÁLSZTÓJOGI TÖRVÉNY VEGYES RENDSZERT VEZET BE. 176 mandátumot egyéni kerületekben, 152 mandátumot megyei lajtsromokon lehet megszerezni. Ezt a választási technikát a magyar társadalom mai politikai arculata indokolja. Az egyéni kerületi rendszer mellett szól, hogy képviseleti rendszerünkben a lakóterületi érdekképviselet hagyománya él. Méginkább indokolja az, hogy a társadalom pártpolitikai struktúrája kialakulatlan. AZ EMBEREK JELENTŐS RÉSZE MA MÉG NEM TUD PÁRTOKBAN GONDOLKODNI, PÁRTOKRA SZAVAZNI. Számukra foghatóbb és érthetőbb maga a jelölt, akinek véleménye van a társdalomról, annak fejlesztési lehetőségeiről, a helyi érdekek megfogalmazásáról. Ma már ez sem politikamentes képviselet de ezt a politikumot nem feltétlenül pártok, hanem személyek hordozzák. Mindezek az egyéni kerületek megtartását indokolják. Ugyanakkor a magyar társadalom elindult a politikai pártpluralizmus felé. Érthető igénye a pártoknak, hogy a választásokkal is bizonyítani tudják társadalmi támogatottságuk mértékét és főleg pedig, hogy a kapott szavazatok arányában meg is jelenjenek a parlament padsoraiban. Ezt a kettős igényt fejezi ki az új válsztójogi törvény az előbbi vegyes rendszerben. Úgy gondolom, hogy mindkét igény reális, ezért a javasolt választási szisztémával aligha érdemes vitatkozni. Vitatkozni két dolgon kell: 1./ Jó-e, hogy az egyéni választókerületekben csak 176 képviselőt választanak meg és nem többet? (folyt.) 1989. október 27., péntek 10:54
Vissza »

	A T. Ház döntött 3.
2./ Az egyéni választókerületekben a mai szabályok szerint nem válnak-e túlzottan pártcentrikussá a választások? Nézzük az elsőt. AZ EGYÉNI VÁLSZTÓKERÜLETEK SZÁMÁNAK NÖVELÉSÉÉRT és ezzel az egyéni választókerületekben választott képviselők számának emeléséért - mint erre már utaltunk - ELSŐSORBAN A VIDÉK, A KISEBB TELEPÜLÉSEK LAKOSSÁGA, AZ AZOK AKARATÁT KIFEJEZŐ SZERVEK HARCOLNAK. Van létjogosultsága az egyéni választókerületi mandátumok számának növelésére irányuló törekvéseknek. Ez fejeződött ki az országgyűlési vita során és ez a törekvés látszik abból is, hogy egyéni kerületek számát az országgyűlés 152-ről 176-ra emelte. Ami pedig a második vitatémát jelenti, az egyéni választókerületekben a választási szabályok olyanok, hogy ott is tulajdonképpen pártok közötti választásra fog sor kerülni. Márpedig az egyéni kerületekre a kialakulatlan pártviszonyok miatt van szükség. Azért, mert a társadalom jelentős része nem tud még pártok alapján dönteni, sokkal inkább érti a jelöltet, az általa kifejezett törekvéseket, programokat. Ha mindkét helyen a pártok állnak előtérben, akkor értelmetlen a vegyes rendszer. Az egyéni választókerületekben a pártokra történő választást több szabály erősíti. alc. Jelöltek és mandátumok A legfontosabb szabály, hogy a mandátumot nem kapó, de párt által indított jelöltre leadott szavazatok töredékszavazatnak minősülnek és ezek összeadásával mandátumot lehet szerezni az országos listán. De ha a jelöltet nem valamely párt indítja, hanem más szervezet támogatja, vagy éppen politikai pártoktól független jelölt, akkor ez a szabály nem érvényes. Ám ez egyenlőtlenséget jelent. Ez a szabály ARRA KÉNYSZERÍTI A PÁRTOKAT, HOGY LEHETŐSÉG SZERINT MINDEN EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLETBEN JELÖLTET, VAGY EGYENESEN JELÖLTEKET INDÍTSANAK még akkor is, ha semmi esélye nincs mandátumhoz jutni. Amelyik párt ezt nem teszi, csökkenti lehetőségét, hogy az országos lista elosztásánál mandátumot szerezzen. Ezért nem jó az egyéni választókerületeknél a töredékszavazatok beszámítása. Hozzátehetném, hogy ismereteim szerint sehol a világon ilyen számítást nem alkalmaznak. A pártok közötti választásra kényszerítő másik ilyen szabály az, hogy megyei lajstromot csak az a párt indíthat, amelyik az illetékes megyében az egyéni választókerületeknek legalább egynegyedében jelöltet indított. Ez is arra készteti a pártokat, hogy minél több választókerületben próbáljanak jelölteket indítani. (folyt.) 1989. október 27., péntek 10:54
Vissza »

	A T. Ház döntött 4.
Végül a pártok közötti választást támogatja a sokat emlegetett 4 százalékos szabály. A törvény szerint az a párt, amelyik országosan nem szerzi meg a leadott szavazatok 4 százalékát, nem lehet a parlament tagja, elveszti azokat a mandátumokat is, amelyeket a megyei lajstromokon szerzett. A szabály abból a szempontból érthető, hogy ezzel a jelentéktelen pártokat ki akarja szorítani a parlamentből, s ezáltal a stabil kormányzást akarja erősíteni. Ám ettől még ez a szabály a pártok indulását erősíti. Az egyéni választókerületben is, mert könnyebb 176 választókerületben a 4 százalékot elérni, mint tegyük fel 30-ban. AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLET EGYÉNI JELÖLTEK, EGYÉNI PROGRAMOK INDULÁSÁT KELLENE, HOGY JELENTSE, AMELY EGYBEN TERÜLETI ÉRDEKEK KIFEJEZÉSÉRE IS ALKALMAS. Vitatható tehát minden olyan szabály, amely a pártokra történő szavazást erősíti, még akkor is, ha tudjuk, hogy az egyéni kerület sem lehet ma már mentes a politikai küzdelmektől. Új, demokratikus, korszerű és a többpártrendszer mai feltételeinek megfelelő választójogi törvény született. Ha egyes részletrendelkezésein vitatkozunk, nem az egészet vitatjuk. Ez a vita is csak elősegítheti a törvény céljainak ismeretét és a vele való azonosulás lehetőségét. Itt is érvényes, hogy a különbözőségeken át alakulhat ki az igazi egység. (MTI-Press) 1989. október 27., péntek 10:55
Vissza »