|
|
|
|
- A magyar beruházási helyzet - 2. folyt.
|
Bármilyen lesújtóan hangzik, tulajdonképpen ezek az utóbbi döntések - miszerint tanácsos nem befejezni a megkezdett beruházást - a józan ésszerűség első megnyilvánulásainak számítottak. Mert voltak - sajnos sokkal jelentősebb nagyságrendben - kijózanító ellenpéldák is. Amikor az illetékesek elhatározták egyes csődbement nagyvállalatok, sőt egész nehézipari ágazatok szanálását. Az, hogy sok milliárdos tartozásaikat elengedte az állam, leírta, még nem volt hiba, hiszen ez már amúgy is elveszett pénznek számított. A hiba az volt, hogy további milliárdokat fordítottak talpraállításukra, rekonstrukciónak nevezett hebehurgya fejlesztésekre, amelyekről nagyon rövid időn belül kiderült, hogy megint csak a veszteségeket halmozzák. Ebből az ördögi körből csak akkor lehet kikerülni, ha a beruházási döntéseket nem az államgépezet hozza, hanem a szuverén, új tulajdonosok sokasága. Nem állítólag népgazdasági érdekek, hanem a jövedelemezőség figyelembevételével, amelynek során minden döntés alkalmazkodik a többihez, amelyhez köze van, és egyúttal befolyásolja is a többit, ami lényegében körülírása a piaci irányításnak. Szerintem veszélyes illúzió azt remélni, hogy egy demokratikusan választott, a társadalom többségének bizalmát élvező államgépezet döntően hatékonyabb termékszerkezetet tudna létrehozni a maga beruházási döntéseivel, mint amire a diktatórikus államgépezet képes volt - amivel csupán azt akarom mondani, hogy a demokratikus politikai berendezkedés a gazdaságban nem pótolhatja a piacot. Egy szabadon választott kormánynak és államgépezetnek éppen az a feladata, hogy a piaci irányítás fokozatos térhódítását elősegítse, az ehhez szükséges feltételeket megkönnyítse, illetve gondoskodjék az infláció visszaszorításáról, a költségvetési egyensúlyról, a fizetőképesség fenntartásáról, vagyis mindarról, ami a piac normális működéséhez szükséges. (folyt.)
1989. október 25., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rajki László. Itt özv. Radványiné, Tasnády Fekete Mária. Többször hívtam, sajnos siker nélkül, feleségével beszéltem, de nem hívott vissza. Következő ajánlatom lett volna, amennyiben érdekelné. Eddig még nem hallottam az adásában a magyar bányászok életéről. Tekintve, hogy 9 éves koromban menekültem Erdélyből, ahol az apám bányaorvos volt, később Felső-Magyarországba, Ormospusztán ugyancsak bányaorvos voltj, nagyon sokat tudok a bányászok életéről. Amennyiben érdekli, a telefonszámom 47-05-189. Kérem felhívását, amennyiben érdekli, sokszor üdvözli Tasnády Mária."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|