|
|
|
|
- A magyar beruházási helyzet - 1. folyt.
|
Amikor körülbelül 10 éve az igazság pillanata elérkezett - tehát amikor meg kellett kezdeni a törlesztést és a kamatok fizetését - az államhatalom drasztikusan korlátozni kezdte a beruházásokat, hogy az így felszabaduló erőforrásokat az adósságszolgálat fenntartására fordítsa. Ezzel persze fékezte mindazt, amelynek segítségével a korszerűbb ágazati és termékszerkezet egyáltalán létrejöhet. Ami erőforrás maradt, azt túlnyomórészt a korábban elkezdett beruházások befejezésére fordították. De ez is súlyos hiba volt, hiszen ezeket a beruházásokat a hetvenes években határozták el, amikor még nem volt szempont a termékösszetétel megújítása, hanem inkább a régi kapacitások bővítésére, vagyis a régi termékszerkezet még nagyobb arányú kiépítésére törekedtek. Így aztán még a nyolcvanas években is ezt a veszteségtermelő, korszerűtlen kapacitáshalmazt építették tovább a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokból, a lakosságtól kicsikart súlyos áldozatok árán. Néhány jellegzetes következmény: 1985-ben a nyersanyag- és energiatermelő ágazatok a beruházások jóval nagyobb hányadát kötötték le, mint 10 évvel korábban. A bányászat és a villamosenergia-ipar 40 százalékot emésztett fel a 10 évvel korábbi 25 százalékkal szemben. A beruházások úgynevezett anyagi-műszaki összetételén belül semmit sem csökkent a jövedelmezőség szempontjából inproduktív építési hányad, visszaesett a gépi beruházások aránya, viszont ugrásszerűen nőtt a kamatköltség. A kamatot azok fizették, akik az évekig húzódó beruházások finanszírozására kölcsönöket vettek fel. A kamatköltség pedig azért nőtt, mert a befejezetlen beruházások állománya egyre terebélyesedett. Ahogy az erőforrások kiapadtak, kiderült, hogy még a régi beruházások befejezésére sincs elég pénz. Sok esetben pedig az derült ki, hogy a hetvenes években megkezdett beruházást jobb nem befejezni, mert már menetközben elvesztette jogosultságát. (folyt.)
1989. október 25., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rajki László. Itt özv. Radványiné, Tasnády Fekete Mária. Többször hívtam, sajnos siker nélkül, feleségével beszéltem, de nem hívott vissza. Következő ajánlatom lett volna, amennyiben érdekelné. Eddig még nem hallottam az adásában a magyar bányászok életéről. Tekintve, hogy 9 éves koromban menekültem Erdélyből, ahol az apám bányaorvos volt, később Felső-Magyarországba, Ormospusztán ugyancsak bányaorvos voltj, nagyon sokat tudok a bányászok életéről. Amennyiben érdekli, a telefonszámom 47-05-189. Kérem felhívását, amennyiben érdekli, sokszor üdvözli Tasnády Mária."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|