|
|
 |
|
 |
- A magyar beruházási helyzet - 1. folyt.
|
Amikor körülbelül 10 éve az igazság pillanata elérkezett - tehát
amikor meg kellett kezdeni a törlesztést és a kamatok fizetését - az
államhatalom drasztikusan korlátozni kezdte a beruházásokat, hogy az
így felszabaduló erőforrásokat az adósságszolgálat fenntartására
fordítsa. Ezzel persze fékezte mindazt, amelynek segítségével a
korszerűbb ágazati és termékszerkezet egyáltalán létrejöhet. Ami
erőforrás maradt, azt túlnyomórészt a korábban elkezdett beruházások
befejezésére fordították. De ez is súlyos hiba volt, hiszen ezeket a
beruházásokat a hetvenes években határozták el, amikor még nem volt
szempont a termékösszetétel megújítása, hanem inkább a régi
kapacitások bővítésére, vagyis a régi termékszerkezet még nagyobb
arányú kiépítésére törekedtek. Így aztán még a nyolcvanas években is
ezt a veszteségtermelő, korszerűtlen kapacitáshalmazt építették
tovább a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokból, a lakosságtól
kicsikart súlyos áldozatok árán.
Néhány jellegzetes következmény: 1985-ben a nyersanyag- és
energiatermelő ágazatok a beruházások jóval nagyobb hányadát
kötötték le, mint 10 évvel korábban. A bányászat és a
villamosenergia-ipar 40 százalékot emésztett fel a 10 évvel korábbi
25 százalékkal szemben. A beruházások úgynevezett anyagi-műszaki
összetételén belül semmit sem csökkent a jövedelmezőség
szempontjából inproduktív építési hányad, visszaesett a gépi
beruházások aránya, viszont ugrásszerűen nőtt a kamatköltség. A
kamatot azok fizették, akik az évekig húzódó beruházások
finanszírozására kölcsönöket vettek fel. A kamatköltség pedig azért
nőtt, mert a befejezetlen beruházások állománya egyre
terebélyesedett. Ahogy az erőforrások kiapadtak, kiderült, hogy még
a régi beruházások befejezésére sincs elég pénz. Sok esetben pedig
az derült ki, hogy a hetvenes években megkezdett beruházást jobb nem
befejezni, mert már menetközben elvesztette jogosultságát. (folyt.)
1989. október 25., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rajki László. Itt özv. Radványiné, Tasnády Fekete Mária. Többször hívtam, sajnos siker nélkül, feleségével beszéltem, de nem hívott vissza. Következő ajánlatom lett volna, amennyiben érdekelné. Eddig még nem hallottam az adásában a magyar bányászok életéről. Tekintve, hogy 9 éves koromban menekültem Erdélyből, ahol az apám bányaorvos volt, később Felső-Magyarországba, Ormospusztán ugyancsak bányaorvos voltj, nagyon sokat tudok a bányászok életéről. Amennyiben érdekli, a telefonszámom 47-05-189. Kérem felhívását, amennyiben érdekli, sokszor üdvözli Tasnády Mária."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|