|
|
|
|
Szökés Jugoszlávián át - a Magyar Szó riportsorozata
|
Belgrád, 1989. október 25. szerda (MTI-tud) - A világ közvéleménye előtt mind egyértelműbben körvonalazódik, hogy Romániában napról napra tűrhetetlenebbé válik a helyzet, ezt a világszervezetben is látják - jelentette ki Svetin Frieta, az ENSZ menekültügyi főbiztosa belgrádi képviseletének vezetője.
Frieta az újvidéki Magyar Szó munkatársának, Dujmovics Györgynek nyilatkozott. Megállapította, hogy a Jugoszláviában menekültstátusért folyamodó minden 100 külföldi állampolgár közül 95 román. (Az idei első három évnegyedben mintegy 4500 külföldi menekült érkezett a szomszédos déli országba). Közülük legtöbb magyar nemzetiségű, őket a német anyanyelvűek követik, de vannak románok is. Jugoszlávia aláírta a menekültek helyzetét szabályzó 1951. évi genfi konvenciót. Az ENSZ menekültügyi főbiztosának belgrádi képviseletén nemcsak jugoszláv polgárok, hanem más országok állampolgárai is dolgoznak. A státuselbírálás vezetője például holland. A képviselet minden költségét a világszervezet fedezi - hangoztatta Svetin Frieta. Az újvidéki magyar nyelvű napilap keddi számában ,,Szökés Jugoszlávián át,, című riportsorozatát folytatva ismertette egy, a státus megszerzésének hosszú kálváriáját megjárt menekült elbeszélését. - A tiltott határátlépésért kiszabott büntetést, a 20 napi elzárást a Padinska Skela-i börtönben töltöttem le - mondta a Romániából átszökött magyar nemzetiségű fiatalember. - Ami ezt követően a börtöntől alig néhány méterre lévő menekülttáborban várt rám, ahhoz képest a börtönbeli állapotokra azt is mondhatnám, hogy nagyszerűek. A börtönben mindenkinek van saját ágya, a cella nem volt túlzsúfolva, aki akart, nap közben dolgozhatott, amiért ellenszolgáltatás járt. A koszt ellen sem lehetett semmilyen kifogást emelni, sőt, én jónak találtam. A menekülttáborban uralkodó helyzet viszont egyenesen katasztrófális volt. Vagy negyvenen lehettünk egyetlen szobában. Úgy hajtottak bennünket reggelire, ebédre, vacsorára, mint a marhákat itatni. Kijárni nem lehetett. Ezt még tetézte a teljes bizonytalanság, hogy még mindig visszatoloncolhatnak bennünket, mert pontos, megbízható információt senkitől sem kaptunk. Román honfitársaink már a börtönben éhségsztrájkba kezdtek, nehogy visszaadják őket. Ezért a mi csoportunk kissé tovább maradt a börtönépületben, mindnyájunk előnyére. +++
1989. október 25., szerda 12:03
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rajki László. Itt özv. Radványiné, Tasnády Fekete Mária. Többször hívtam, sajnos siker nélkül, feleségével beszéltem, de nem hívott vissza. Következő ajánlatom lett volna, amennyiben érdekelné. Eddig még nem hallottam az adásában a magyar bányászok életéről. Tekintve, hogy 9 éves koromban menekültem Erdélyből, ahol az apám bányaorvos volt, később Felső-Magyarországba, Ormospusztán ugyancsak bányaorvos voltj, nagyon sokat tudok a bányászok életéről. Amennyiben érdekli, a telefonszámom 47-05-189. Kérem felhívását, amennyiben érdekli, sokszor üdvözli Tasnády Mária."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|