|
|
 |
|
 |
Magyar-görög: kétfrontos harc a labdarúgópályán (1. rész)
|
1989. október 25. szerda (MTI) - Szerdán délután igen gyér
érdeklődés mellett, alig 150 néző előtt találkozott Kispesten, a
Bozsik-stadionban az Európa-bajnoki selejtezőkre készülő magyar és
görög utánpótlás labdarúgó válogatott. A két együttes a jugoszláv
Bujics játékvezető sípjelére az alábbi összeállításban kezdte a
játékot:
Magyarország:
-------------
Gelei Károly - Mónos Tamás, Bimbó Tamás, Bánfi János, Bordás
Csaba - Máriássi Zsolt, Szabó Zsolt, Csucsánszky Zoltán , Somogyi
József - Bácsi Sándor, Petres Tamás.
Görögország:
------------
Hrisztosz Karkamanisz - Konsztantinosz Pavlopulosz, Georgiosz
Kalpakisz, Artemiosz Burasz, Dimitriosz Atanassziadisz - Teodorosz
Dalkidisz, Joannisz Aposztolu, Teofilosz Karasszavidisz - Joannisz
Petrakisz, Georgiosz Turszunidisz, Mihail Kasszapisz. (folyt.köv.)
1989. október 25., szerda 15:08
|
Vissza »
|
|
Magyar-görög: kétfrontos harc a labdarúgópályán (2. rész)
|
Gyors hazai góllal kezdődött az összecsapás, a 4. percben
Csucsánszky hozta játékba Bácsit, aki 8 méterről a bal alsó sarokba
lőtt (1:0). Többet birtokolták a labdát a pirosmezes magyarok, de a
kapura ők sem voltak igazán veszélyesek, jobbára a két 16-os között
folyt a játék. A 24. percben az ügyesen adogató Csucsánszky
cselezgetett a baloldalon, többszöri próbálkozás után középre küldte
a labdát - pontosan Petreshez, aki 17 méterről, fordulásból nagy
gólt ragasztott a jobb sarokba (2:0). Ezt követően a vendéglátók
túlzottan magabiztossá váltak, többször is fölöslegesen
cselezgettek, nem egyszer könnyelműsködtek, s erre rá is fizettek.
Előbb Bimbó még az utolsó pillanatban közbe tudott lépni, amikor
Petrakisz és Turszunidisz teremtett gólhelyzetet, de a 36. percben
már nem volt, aki segítsen: Dalkidisz lépett ki a magyar védők
között, kicselezte Geleit is, s 8 méterről a kapuba helyezett (2:1).
A félidő hajrájában a jól mozgó Dalkidisznek volt egy ígéretes
távoli lövése, de Gelei a helyén volt.
Fordulás után a magyarok beszorították ellenfelüket saját
térfelére, szinte majd felbillent a pálya. Az 57. percben Rugovics
cselezgetett, mígnem helyzetbe került, de 17 méterről gyatrán mellé
lőtt. Aztán Somogyi hívta fel magára a figyelmet, olyan jól lőtte be
a szögleteket, hogy azok rendre zavart okoztak a hellásziaknak. Egy
alkalommal Szabónak vagy Petresnek csak bele kellett volna érnie a
labdába, hogy az a hálóba jusson, de mindketten lemaradtak, később
pedig a csereként beállt Nikopolidisz ,,védte be,, majdnem a
beívelést. Az utolsó húsz percben még Csucsánszkynak, majd
Somogyinak volt egy-egy szép távoli lövése, de a kaput egyikőjük sem
találta el.
A magyarok a mérkőzés nagy részében fölényben játszottak, s ha
jobban összpontosítanak, komolyabban veszik a 90 percet, akkor
biztosabb győzelmet is arathattak volna. (folyt.köv.)
1989. október 25., szerda 16:13
|
Vissza »
|
|
Magyar-görög: kétfrontos harc a labdarúgópályán (3. rész)
|
Utánpótlás válogatottak találkozója:
Magyarország - Görögország 2:1 (2:1)
-------------------------------------
Kispest, Bozsik-stadion, 150 néző, V: Bujics (jugoszláv)
gólszerzők: Bácsi (4. p.), Petres (24. p.), illetve Dalkidisz (36. p.)
csere: Máriási helyett Horváth Csaba, Bácsi helyett Rugovics Vendel
(46. p.), Petres helyett Jónás Gyula (66. p.), illetve
Karkamanisz helyett Antoniosz Nikopolidisz, Turszunidisz
helyett Georgiosz Dodotszakisz (46. p.), Dalkidisz helyett
Joannisz Kerassziotisz (70. p.), Atanassziadisz helyett
Tomasz Papaikonomu (82. p.)
jók: Bimbó, Bánfi, Csucsánszky, illetve Dalkidisz, Petrakisz
x x x
(folyt.köv.)
1989. október 25., szerda 16:16
|
Vissza »
|
|
Magyar-görög: kétfrontos harc a labdarúgópályán (4. rész)
|
Tizenegyedszer a görögök ellen
------------------------------
Irónikus megjegyzéssel kezdte Bicskei Bertalan szövetségi
kapitány a két ország nagyválogatottjainak népstadionbeli
összecsapása előtti ,,kedvcsinálóját,,: - Jobb lett volna, ha
valamelyik vidéki városba, például Szombathelyre vittük volna ezt a
mérkőzést, mert ez a néhány ezer ember, aki érdeklődésével
megtiszteli ezt az összecsapást, ott legalább negyed- vagy fél házat
jelentett volna. Igy viszont olyan érzésünk van, mintha zárt kapuk
mögött rendeznék a mérkőzést - mondta a kapitány, majd az
összeállításra vonatkozó döntésének magyarázatával folytatta: -
Csupán az volt a kérdéses, hogy a jobboldali ék Fischer vagy Kiprich
legyen. Hogy miért döntöttem az Ajax támadója mellett? Csak annyit
mondhatok, megérzés volt... Egyébként Kiprich is biztosan szóhoz
jut, mivel Kovács Kálmán auxerre-i edzője kérte, hogy a csatár csak
egy félidőt játsszon.
Az október végéhez képest káprázatosan jó időben az izraeli
Shainer sípjelére kezdődött a 11. Magyarország - Görögország
válogatott mérkőzés, de előbb egyperces néma gyászszünettel adózott
a közönség és a 22 játékos a közelmúltban elhunyt 33-szoros
válogatott labdarúgó, Farkas János emlékének. A két válogatott
összeállítása a következő volt:
Magyarország:
-------------
Disztl Péter - Sallai Sándor, Pintér Attila, Limperger Zsolt,
Keller József - Kozma István, Détári Lajos, Kovács Ervin, Bognár
György - Fischer Pál, Kovács Kálmán
Görögország:
------------
Teologisz Papadopulosz - Nikolaosz Karageorgiu, Antimosz
Hatzimoisziadisz, Tomasz Deligiannisz, Haralambosz Musztakidisz -
Teodorosz Vutiritszasz, Nikolaosz Niobliasz, Daniil Papadopulosz,
Szpiridon Marangosz - Sztefanosz Borbokisz, Vasziliosz Dimitriadisz
(folyt.köv.)
1989. október 25., szerda 17:51
|
Vissza »
|
|
Magyar-görög: kétfrontos harc a labdarúgópályán (5. rész)
|
Az első félidőben nem sokat mutatott a magyar válogatott. Az
első huszonöt percben még feljegyeznivaló esemény sem akadt a
pályán, így szinte minden jó átadásnak örülni kellett. Kivétel ez
alól a 13. perc, amikor Détári baloldali beadása épphogy elcsúszott
a berobbanó Fischer lába előtt, és a bal kapufa mellett is. Hosszú
szünet következett, amit labdázással töltöttek a játékosok, mígnem a
25. percben Bognár Gy. jól ugratta ki Kovács Kálmánt. A csatár elől
az utolsó pillanatban mentettek a görög védők. Az ezt követő
sarokrúgást Fischer fejelte messze fölé. A másik oldalon Borbokisz
lövését védte üggyel-bajjal Disztl Péter, majd Niobliasz bombázott
messze a kapu fölé - jó helyzetből. A 31. percben Kozmát a 16-os
oldalvonalánál felvágták, a játékvezető azonban büntetlenül hagyta
az esetet. Két perc elteltével újra Borbokisz került ígéretes
helyzetbe, lövését Disztl ezúttal szépen védte. A hátralévő időben
gyakorlatilag semmi sem történt a pályán, a nézők unalmukban
petárdázni és fütyülni kezdtek, de a játék ettől nem élénkült. A
félidő utolsó percében Kozma 16 méteres gólba tartó lövése egy
bevetődő görög védőről pattant szögletre.
Félidőben:
Magyarország - Görögország 0:0
-------------------------------
Népstadion, 3000 néző, V: Shainer (izraeli)
(folyt.köv.)
1989. október 25., szerda 18:24
|
Vissza »
|
|
Magyar-görög: kétfrontos harc a labdarúgópályán (6. rész)
|
A szünetben kettős cserét hajtott végre Bicskei Bertalan
szövetségi kapitány, s Szekeres azonmód gólt lőtt, ahogy labdához
ért. A 47. percben 22 méterről zúdította rá a balösszekötő helyéről,
s a labda a kintálló Papadopulosz fölött bevágódott a jobb felső
sarokba (1:0). Aki azt hitte, beindul a magyar gépezet, az gyorsan
ráébredt, hogy téved. Öt perccel később Kozma forintos labdával
indította - no nem játékostársát, hanem a görög balszélsőt,
Borbokiszt. Ő ugyan lesen állt, de mivel ellenféltől kapta a labdát,
a bíró természetesen továbbot intett, s Borbokisz 14 méterről a
kifutó Disztl mellett a kapu jobboldalába gurított (1:1). A 66.
percben egyike futott a nagyon kevés épkézláb magyar akciónak.
Sallai jobboldalról kapu elé ívelt, de Fischer feje búbjával jócskán
a léc fölé küldte a labdát. A közönség vérmesebb része még biztatta
a csapatot, de már egyre sűrűbben harsant fel a fütty - teljes
joggal. A 68. percben például a csereként Zakkasz már csak Disztllel
állt szemben, de ,,hála,, felettébb kezdetleges technikai
képzettségének, a labda leperdült a lábáról, így odalett a helyzet.
Túlzás nélkül felháborítónak nevezhető jeleneteket produkált a
magyar válogatott, különösen akkor, amikor Sallai a görög térfél
közepéről adta haza egy alkalommal a labdát
A 71. percben az igen
ügyesen futballozó Borbokisz jobboldali szögletét a szintén aktív
Zakkasz a jobb kapufára csúsztatta. Az utolsó percekben érdekes
csere ejtette gondolkodóba a nézőket: senki sem értette, hogy a
szünetben beállt Kiprichet miért váltja fel Boda a 77. percben. Négy
percre rá a feltűnően pökhendi módon viselkedő Pintér kapott sárga
lapot, mert többször is legyintett a játékvezető ítéletére. A
találkozó fülsiketítő - már amennyire 3000 nézőtől ilyesmi kitelik -
füttykoncert közepette fejeződött be, s a sajtópáholyban is
egymástól kérdezgették az újságírók, mi szükség volt ennek a
találkozónak a megrendezésére. Az órisi ráfizetés nyilvánvaló - a
majd tucatnyi idegenlégiós hazarepültetése, a világítás, a pályabér
-, s a szakmai érték is erősen megkérdőjelezhető egy olyan ország
válogatottja ellen, amely a vb-selejtező csoportjában 2:15-ös
gólkülönbséggel áll. (folyt.köv.)
1989. október 25., szerda 19:36
|
Vissza »
|
|
Magyar-görög: kétfrontos harc a labdarúgópályán (7. rész)
|
Magyarország - Görögország 1:1 (0:0)
-------------------------------------
Népstadion, 3000 néző, V: Shainer (izraeli)
gólszerzők: Szekeres (47. p.), illetve Borbokisz (52. p.)
csere: Kovács K. helyett Kiprich József, Kovács E. helyett
Szekeres József (mindkettő 46. p.), Kiprich helyett
Boda Imre (77. p.), illetve Dimitriadisz helyett Teodorosz
Zakkasz (46. p.), Marangosz helyett Georgiosz Cifutisz
(86. p.), Vutiritszasz helyett Mihail Vlahosz (91. p.)
sárga lap: Pintér (81. p.)
Ahelyett, hogy folytatta volna a legutóbbi két vb-selejtezőn
mutatott biztató játékát a magyar válogatott, teljesítményével
újfent rádöbbentette a közönséget - s remélhetőleg a szakvezetést is
- arra, hogy sajnos egyhelyben topog a magyar labdarúgás. Sőt, e
produkciót látva még az sem túlzás, hogy tovább halad lefelé a
lejtőn. Az első félidő egyetlen mondattal elintézhető: semmi olyasmi
nem történt, ami méltó lenne egy válogatott mérkőzéshez. Azt nem
mondhatni, hogy kedvetlenül, de mindenesetre különösebb ambíció
nélkül passzolgatták a labdát a magyarok, a legjobbjaikat nélkülöző
vendégek pedig ekkor még megelégedtek a rombolással, még nem kaptak
vérszemet, nem ébredtek rá arra, hogy még a legjobb játékosaival
felálló magyar válogatottnak is okozhatnak kellemetlen perceket.
Erre szünet után került sor, furcsa módon éppen akkor, amikor
Szekeres első labdaérintéséből senki által nem várt gólt szerzett.
Ettől kezdve a veszélyes helyzeteket a hellásziak hozták össze, s
akár három gólt is szerezhettek volna, ha csatáraik képzettebbek
vagy higgadtabbak. A magyar csapatban nem akadt karmester - Détári
most sem volt az -, még leginkább Bognár György egy-egy indítása
emlékeztetett valamelyest futballista megmozdulására. A rangos
bajnokságokban szereplő csatárok - Kovács Kálmán, Fischer, Kiprich
és Boda - jóformán még helyzetet sem tudtak kialakítani, a védelem
pedig - főleg a sokszor bizonytalan Limperger - sűrűn zavarba jött.
Az egész magyar csapatból talán Pintér játéka dicsérhető, s egy
kissé Bognáré, míg a vendégeknél Niobliasz és Borbokisz tűnt ki, no
meg a derekasan romboló védelem. (folyt.köv.)
1989. október 25., szerda 19:38
|
Vissza »
|
|
Magyar-görög: kétfrontos harc a labdarúgópályán (8. rész)
|
Nyilatkozatok a mérkőzés után:
Bicskei Bertalan:
- Nem volt jó meccs, hazudnék, ha azt mondanám. Nem is
játszottunk jól, de győzelmet érdemeltünk volna, mert a görögök
egyenlítő gólja lesből esett. Fásult volt a csapat. Nem tudom,
miért volt az.
Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke:
- A lelátóról úgy tűnt, mint hogyha fáradtak lennének a
játékosaink, nem futottak ,,lyukra,,, nem volt megjátszható csatár.
Igy aztán alig-alig tudtunk veszélyes helyzetet összehozni.
Csalódott vagyok, az északírek és a spanyolok ellen mutatott jó
játék után sokkal többet vártam.
Kozma István:
- Az kétségtelen, hogy a görögök góljánál hozzáértem a labdához,
de nem én indítottam Borbokiszt, hanem egyik társa. Igy, amikor a
passz elindult, a partjelzőnek jeleznie kellett volna, hogy
Borbokisz lesen áll. Egyébként tény és való, hogy nem tudtunk
,,felpörögni,,, valahogy ritmus nélküli volt a játékunk.
Kovács Kálmán:
- Csak egy félidőt töltöttem a pályán, de addig az volt a
benyomásom, hogy jobb csapat vagyunk, s csak idő kérdése, hogy
kijöjjön a tudáskülönbség. Sajnos, nem így történt. Egyébként szó
sincs arról, hogy félvállról vettük volna a tartalékos görögöket, a
magyar labdarúgás nincs olyan helyzetben, hogy a világon bárkit is
lebecsüljünk. Azt viszont el kell ismernem, hogy a spanyolok ellen
sokkal nagyobb lelkesedéssel küzdöttünk.
Kiprich József:
- Ma este csak ennyire futotta erőnkből, ami nagyon kevés. Nem
volt különösebb oka lecserélésemnek, igaz, én sem tudtam lendíteni a
csapat játékán.
Bognár György:
- Az előző két tétmérkőzésen, az északírek és a spanyolok ellen
lényegesen jobban ment a játék. Talán egy kicsit fáradt volt a
csapat, erőnlétünk miatt nem tudtuk azt nyújtani, amire képesek
vagyunk.
Georgiadisz Antonisz görög szövetségi kapitány:
- Védelmünk és középpályás sorunk végig jól helytállt, a
látottakkal elégedett vagyok. A magyaroktól viszont, bevallom,
többet vártam. Kevés elképzeléssel játszottak. Ez a teljesítményük a
nemzetközi mezőnyben elég kevés manapság.+++
1989. október 25., szerda 20:19
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rajki László. Itt özv. Radványiné, Tasnády Fekete Mária. Többször hívtam, sajnos siker nélkül, feleségével beszéltem, de nem hívott vissza. Következő ajánlatom lett volna, amennyiben érdekelné. Eddig még nem hallottam az adásában a magyar bányászok életéről. Tekintve, hogy 9 éves koromban menekültem Erdélyből, ahol az apám bányaorvos volt, később Felső-Magyarországba, Ormospusztán ugyancsak bányaorvos voltj, nagyon sokat tudok a bányászok életéről. Amennyiben érdekli, a telefonszámom 47-05-189. Kérem felhívását, amennyiben érdekli, sokszor üdvözli Tasnády Mária."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|