|
|
 |
|
 |
- Interjú Vásárhelyi Miklóssal - 3. folyt.
|
Ez persze nyilvánvalóan ugyanúgy, mint Magyarországon, később ez
az egység egy differenciáláshoz vezetett volna, hisz minden
demokratikus országban a különböző gondolkozású és beállítottságú
emberek különböző pártokban, csoportosulásokban, áramlatokban
gyülekeznek. Vannak azonban olyan történelmi pillanatok, amelyek
mindenek fölé a nemzet egységét helyezik.
- Nagyon sokszor elmondott bizonyára az elmúlt hónapokban - de
hát mikor beszéljünk erről, hogyha nem most - egy pár szót Nagy
Imréről, aki nagyon hosszú utat tett meg addig, ameddig a nép, ennek
a magyar népnek a mártírja és a hőse lett.
- Igen. Nagyon szívesen beszélek erről a dologról, hiszen
valószínűleg tudja, hogy én voltam és vagyok jelenleg is elnöke
annak a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak, amelyik a június
16-ikát, amelyik egy világra szóló esemény volt és a magyar nép
nevének emeléséhez jelentősen hozzájárult, és amely Nagy Imre és
társai tisztességes eltemetésének, a végtisztesség megadásának, és
emellett sok más forradalmár elbúcsúztatásának volt a napja.
Nagy Imrét negyvenöt óta ismertem; ötvenháromtól kezdve, amikor
az úgynevezett új szakasz politikája kezdődött, akkor közelről
ismertem. Úgy hiszem, hogy a legnagyobb utat tette meg, amit ember
megtehet. Meggyőződéses doktrinér, nagyon-nagyon szigorúan elvi
marxista volt, kommunista volt, a döntő napokban és órákban azonban
felül tudott ezen emelkedni, és a nemzet, a nép iránti hűsége minden
más érzelmet háttérbe szorított benne.
Egy másik irányban ugyanazt tudnám róla mondani, mint amit annak
idején Bajcsy-Zsilinszkyről mondtunk, és amit nála tapasztalhattunk,
hiszen az ő karrierje is 1919-ben, mint különítményes tiszt
kezdődött. Tehát, mint szélsőjobboldali ember, és mégis ez az ember
mártírhalált halt azáltal, attól a szélsőjobboldaltól, amelyik a
németekkel szövetkezett, és veszélyeztette az ország létét. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (10.23-12.20) - Padlóról talpra
"Estére a Kossuth téren újfent több tízezren gyülekeztek.... A rendőrök először jelentek meg a sapkájukon nemzetiszínű jelvénnyel, a korábbi vörös csillag helyett... Demokratizálódásuk sebessége még Szűrös átalakulásáét is felülmúlta. Részemről padlóra, illetve földre kerültem. No, nem a visszásságoktól, hanem attól, hogy előző nap még az örményeknél valami olyat ettem, ami megártott, másrészt a rettentő fáradtságtól. Jórészt tehát a fűben heverészve élveztem a műsort. Még annak sem tudtam különösebben örülni, hogy jól fogyott a Magyar Narancs, az alkalmi rikkancsok egyiket adták el a másik után."
MTV2 nézői telefonok:
"- 18 órakor a Hirekben tessék szives bemondani a totót.
- Mért engedtek szóhoz jutni szemétláda, volt ÁVH-s ügynököket, fasisztákat, szemétládákat, lázitókat. Látniuk kell, néhány száz előkészitett FIDESZ-es löki a süketet, a nagy tömeg csendben van. A nagy tömeg nem ért egyet azzal, ami ott folyik.
- Obersovszki Gyula buzi, szar alak. Elnézést a kifejezésért. Ez a most beszélő ember, ennek a Magyar Köztársasághoz semmi köze. Ez gyáván elpucolt. Magyarul rosszul beszél. Megtollasodtak, Obersovszkyval, a Fónayval, ezzel együtt. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, a nyugat pénzén. Most a dolgozó emberről beszélek. Vegyék már észre, hogy hogy mennek el ott az embrek, mennyire nem értenek egyet ezzel a szemétláda társasággal, és mennyire szervezték meg ezt a tapsolást, meg ezt a lazítást. Pozsgay úr„ nézze, hogy mit csinált. Németh Miklós úr, nézze,,hogy mit csinált. Ezek után gondolják, hogy önök még a jövő toéiKH valakik lesznek a választás után?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|