|
|
|
|
Kommentár a mai eseményekhez
|
---------------------------- München, 1989. október 23. (SZER, Magyar híradó) - Hallgassák meg Vadász János ünnepi kommentárját: A valóban nagy, történelmi jelentőségű eseményeknek van egy biztos ismertetőjegyük: lenyűgöző erővel és kristálytiszta világossággal fogalmaznak meg követeléseket, amelyekre a történelemnek előbb vagy utóbb választ kell adnia, éppen olyan meggyőző erővel, mint ahogy a követelések felmerültek. A nehézség abban van, hogy ez a biztos ismertetőjegy csak az idő rostályán ölt formát, mert ezek a rendkívüli események többnyire idő előtt következnek be. Szembe kerülnek korunk kialakult rendjével, elfogadott játékszabályaival és tartósnak tekintett realitásaival. Ezért nem meglepő, hogy ezek a kezdeményezések gyakran csak átmeneti időre valósítanak meg valamit, ami akkor lehetetlennek látszik, de esetleg évtizedek múlva lehetségessé, majd magától értetődővé válik. A magyar forradalom 33 évvel ezelőtt pontosan ilyen jellegű kihívást fogalmazott meg. Így hangzott: ez a nép szabad társadalomban és független országban kíván élni. Ez az egyszerű, világos követelés mindazt a történelem napirendjére tűzte, ami 1956-ban egy világrend realitásaival került szembe, és ami 1989-ben a történelem fő sodrának felel meg. A létező szocializmusról kiderült, hogy nem emberszabású, tehát nem életképes társadalmi rendszer, a szovjet birodalomról pedig kiderült, hogy a népek börtöne, amely a nemzeti önrendelkezéssel nem egyeztethető össze. Mindez persze igaz volt 33 évvel ezelőtt is. Az újdonság abban van, hogy ez a felismerés általánossá válik, felöleli a kommunista vezető rétegek növekvő részét is, hogy az érdekelt társadalmak ezt a helyzetet tarthatatlannak ítélik és meg akarják változtatni. Mint ahogy a magyar nép már 1956-ban tragikus erőfeszítést tett, hogy megváltoztassa. Győzött tehát a magyar forradalom? (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (10.23-12.20) - Padlóról talpra
"Estére a Kossuth téren újfent több tízezren gyülekeztek.... A rendőrök először jelentek meg a sapkájukon nemzetiszínű jelvénnyel, a korábbi vörös csillag helyett... Demokratizálódásuk sebessége még Szűrös átalakulásáét is felülmúlta. Részemről padlóra, illetve földre kerültem. No, nem a visszásságoktól, hanem attól, hogy előző nap még az örményeknél valami olyat ettem, ami megártott, másrészt a rettentő fáradtságtól. Jórészt tehát a fűben heverészve élveztem a műsort. Még annak sem tudtam különösebben örülni, hogy jól fogyott a Magyar Narancs, az alkalmi rikkancsok egyiket adták el a másik után."
MTV2 nézői telefonok:
"- 18 órakor a Hirekben tessék szives bemondani a totót.
- Mért engedtek szóhoz jutni szemétláda, volt ÁVH-s ügynököket, fasisztákat, szemétládákat, lázitókat. Látniuk kell, néhány száz előkészitett FIDESZ-es löki a süketet, a nagy tömeg csendben van. A nagy tömeg nem ért egyet azzal, ami ott folyik.
- Obersovszki Gyula buzi, szar alak. Elnézést a kifejezésért. Ez a most beszélő ember, ennek a Magyar Köztársasághoz semmi köze. Ez gyáván elpucolt. Magyarul rosszul beszél. Megtollasodtak, Obersovszkyval, a Fónayval, ezzel együtt. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, a nyugat pénzén. Most a dolgozó emberről beszélek. Vegyék már észre, hogy hogy mennek el ott az embrek, mennyire nem értenek egyet ezzel a szemétláda társasággal, és mennyire szervezték meg ezt a tapsolást, meg ezt a lazítást. Pozsgay úr„ nézze, hogy mit csinált. Németh Miklós úr, nézze,,hogy mit csinált. Ezek után gondolják, hogy önök még a jövő toéiKH valakik lesznek a választás után?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|