Rendszerváltás és az MTI

	Akik jóllaktak Stuttgartban, és akik éhesek maradtak... (1. rész)
Szalay Péter, az MTI kiküldött munkatársa jelenti: 1989. október 22. hétfő (MTI) - Néhány kiéhezett tornász alighanem gyomorrontásra fog panaszkodni a stuttgarti világbajnokság bőséges záróvacsorája után, mert mohóságát képtelen volt megfékezni a szokásos bucsueseményen. Magyarán mondva többet evett és ivott, mint a versenyek alatt három vagy négy napig... Hiába, a torna mindig is különleges, mondhatni amolyan fogyókurás étrendet követelt a jó eredményre törekvő versenyzőktől, akiknek távolról sem mindegy, hogy 58 vagy 68 kilót kell a szereken megmozgatniuk. A koplalást pedig hosszu távon nehéz elviselni. A VB-ről közvetitő ZDF nyugatnémet televiziós társaság árulkodó kamerái vasárnap sugárzott képeikkel is ezt bizonyitották. Előbb Szvetlana Boginszkaját, aztán Vlagyimir Artyemovot, nem sokkal később pedig Igor Korobcsinszkijt ,,leplezték le,,, alig néhány másodperccel azután, hogy leugrottak a szerről, s számukra befejeződött a 25. világbajnokság. A szovjet versenyzők ,,bankettje,, már a küzdőtéren elkezdődött, amikor éhségüket tovább már nem birták elviselni, és a sporttáskák mélyéről előkerültek a csokik, a nápolyiszeletek, a narancsok, a joghurtok, kisebb-nagyobb szendvicsek, ki mit gyüjtött össze... Boginszkaja és csapattársai persze rászolgáltak a lakomára: a rögtönzöttre és a stuttgarti vásár egyik hatalmas kongresszusi termében az igazira, a kiadós záróvacsorára is. A szovjet válogatottak kilenc aranyat vittek el, eggyel többet, mint mostani négy legeredményesebb vetélytársuk, Kina és Románia (3-3 arany), illetve a NDK és az NSZK (1-1 győzelem) együttvéve. A 14 versenyszámban összesen 43 érmet osztottak ki, ezek közül 18-on a szovjet tornászok osztoztak. A VB legtöbb érmét a szöuli olimpiai bajnok, az akkori teljesitményétől azonban most elmaradó, vagy inkább ingadozó teljesitményt nyujtó Vlagyimir Artyemov nyerte, két aranyat, két ezüstöt és egy bronzot. Boginszkajának és Korobcsinszkijnak viszont ,,csak,, az aranyakból jutott, mindkettőjüknek három. Ezt a hármasfogatot is felülmulta azonban a román Daniela Silivas, azzal, hogy neki három arany mellé egy ezüst is termett, arról nem is beszélve, hogy a három szovjettel szemben ő mind a három győzelmét egyéni számokban aratta. Tehát éppen ugy, mint tavaly Szöulban, ahol az elvesztett összetett egyéni döntő után három szerenkénti győzelemmel vigasztalódott. Bravur volt ez az elmult két év alatt legalább 15 centit nőtt Danielától, hiszen az olimpia után elvesztette edzőjét, miután Kozma Mária engedély nélkül az NSZK-ban maradt. (folyt.köv.) 1989. október 23., hétfő 10:13
Vissza »

	Akik jóllaktak Stuttgartban ... (2. rész)
Stuttgartban a résztvevő 48 nemzet egyhatodának jutott a dobogós helyekből, a 43 éremből 33 Európában maradt. Elmaradt a Szöul után megjósolt japán áttörés, hiszen az egykori világelső férfi csapat becsületét egy szem bronzzal csak Jukio Iketani mentette meg. Az 1983-as budapesti VB-n győztes kinai férfi válogatottnak ezuttal sem volt esélye a hat évvel ezelőtti bravur megismétlésére, de hatosfogatából Li Csinggel és Li Csun-janggal a jövőben mindenképpen számolni kell, ahogy aprócska női kollégájukkal, Fan Tivel is. Utóbbi a felemáskorláton aranyérmet nyert, épp ugy, mint tiz évvel ezelőtt Fort Worth-ben Ma Jen-hung. A ,,legfurcsább,, aranyat ugyanakkor minden kétséget kizáróan a nyugatnémet Andreas Aguilar nyerte a gyürü bajnokaként, akinek mindent ,,mintaszerüen,, előkészitettek, csak épppen nem volt szabad rontania. Ezzel a feladattal pedig a hazai favorit - ugy ahogy - meg is birkózott, ám a szabálykönyvben foglaltak szerint igy is legfeljebb bronz járt volna neki. Semleges pályán, azaz az NSZK-n kivül pedig a 4., vagy az 5. hely. Hiába, a hazai pálya előnyei a tornában sem mellőzhetők. A banketten talán jóllaktak, de a VB-n éhesek maradtak a magyar tornászok, hiszen nem sikerült a halkan emlegetett, titkon remélt éremszerzés. Erre a bravurra pedig legalább hárman számithattak. Ónódi Henrietta, aki májusban Boginszkaját és Silivast is megelőzve nyert EB-t a brüsszeli felemáskorlát döntőben, most a legjobb nyolc közé sem került be, mert az előirtjával kisebb gondjai támadtak. (Vigasztalódott viszont a gerendán kivivott 5. helyével...) Másodikként a 19 éves Takács Gyuláról kell szólni, aki a férfiak stockholmi kontinensversenyén ujoncként is a dobogó második fokáig vitte, s most Stuttgartban is kisérletet tehetett a világ legjobb nyolc ugróspecialistája között. Nem Csányi Raymund tanitványán mult, hogy ezuttal üres kézzel kellett távoznia. Amit a magyar edzők oly gyakran, illetve tulságosan is gyakran, tehát alaptalanul emlegetnek, vele tényleg megtörtént: csunyán lepontozták, pedig annyit ő is tudott, amennyit az ezüst vagy a bronzérmes mutatott. Esélyes volt, méghozzá a lólengésben és a nyujtón is Fajkusz Csaba, Sági László versenyzője, de a Borkaihoz hasonlóan Győrben nevelkedett, s onnan az U. Dózsába került tornász idegei szombaton és vasárnap is felmondták a szolgálatot. A kápás lovon egy nehéz mozdulat közben, a nyujtón viszont ugy, hogy egy egyszerü fogásváltásnál nyult mellé... (folyt.köv.) 1989. október 23., hétfő 10:17
Vissza »

	Akik jóllaktak Stuttgartban ... (3. rész)
A kimaradt lehetőségek után a Stuttgartban járt magyar küldöttség legnagyobb sikerének a férfi válogatott 5. helye számit, amiért megintcsak elsősorban Bordán Dezső szövetségi kapitányt illeti elismerés, aki Borkai Zsolt nélkül is nagyszerü csapatot kovácsolt. A szakvezető Borkaitól most csak azt várhatta, hogy jókat mond, és szépeket ir a magyar tornászokról, hiszen a májusban megsérült olimpiai bajnok ezuttal alkalmi tévékommentátorként és több hazai sajtóorgánum felkért tudósitójaként vett részt a VB-n. Azt bizonyára ő is gyakran emlegette, hogy volt harcostársai, Takács, Fajkusz és Tóth öt döntős helyet is kivivtak, ami nem csekélység, amint az sem, hogy Takács Gyula az egyéni összetettben a nagyon előkelő 8. helyig jutott. Kevesebb jót lehet elmondani a női válogatottról, amely az első hat közé jutást tervezte. Egyesek az erőviszonyok hibás felmérése után sajnos még azt sem tartották kizártnak, hogy megismétlődik 1974, a várnai világbajnokság, ahol a befolyásos Nagy Jenőné erélyes közremüködésével - csodák csodája - a dobogó harmadik fokára került a magyar hatos. Az álom viszont már az előirtak napjaiban szertefoszlott, s ezekután annak is örülni kellett, hogy a 12. helyről a 9.-re sikerült előrelépni. Ráadásul öt tornásszal, a sérülés miatt kivált, s aztán megfutamodással vádolt Storczer Beáta nélkül. Feltehetően a csapat három, ugymond legeredményesebb versenyzője sem volt igazán boldog az egyéni összetettben kivivott helyekkel, hiszen Ónódi 20., Óváry 26., Kovács pedig 30. lett. Mindebből a gyorsértékelés végén csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a magyar torna ,,hangadója,, továbbra is a férfi válogatott, ahogy már 1973, Magyar Zoltán első lovasbravurja óta mindig. Hétfőn elbucsuzott a tornászvilág Stuttgarttól, ahova jónéhányan már december első napjaiban visszatérnek: a DTB Kupára, amely az 1990-es brüsszeli Világ Kupa döntő első selejtező versenye. A következő VB-ig pedig két évet kell várni, 1991-ben az Egyesült Államok a házigazda. Pontosabban Indianapolis, abban a sportcsarnokban, a futballpályányi küzdőterü Hoosier Dome-ban, ahol 1987-ben az I. fedettpályás atlétikai VB-t rendezték.+++ 1989. október 23., hétfő 10:22
Vissza »