|
|
|
|
Ünneplő ország
|
-------------- München, 1989. október 22. (SZER, Világhíradó, Kasza László) - A Bartók Béla Zeneiskola hangversenyterme, Vác. Ünnepi ruhás, nyakkendős, komoly arcú emberek. De ebben a komolyságban van valami felszabadultság is, hogy ne mondjam, győzelmi érzés. Úgy gondolom joggal. Ők, és mindazok, akik szerte az országban, Budapesttől a legkisebb falvakig ünnepelnek ezekben a napokban, győztek. Kiharcolták maguknak, hogy 33 év után szabadon ünnepelhetik azt az október 23-ikát, amelyre eddig csak szűk baráti, vagy családi körben, esetleg némán, egy-egy gondolattal emlékezhettek csak. Az emelvényen övenhatosok, olyanok akik túlélték. A harcok peremén érintett fiatalembernek kegyelem az elsőfokú halálos ítélet után, 17 év egy honvédtisztnek, mert gondoskodott arról, hogy rend legyen Vácott, 7 év újságcikkért a munkástanács-vezetőnek, 5 a helyi lap szerkesztőjének, mert arra biztatott azalatt a csodálatos 12 nap alatt, hogy mindenki őrizze meg nyugalmát. Váciak, nagymarosiak, környékbeliek, nyugodt hangon beszélnek, de érezni szavaikból, hogy jól esik végre nyíltan, ünneplő közönség előtt szólni arról, amit 33 éven át beléjük fojtottak. A fővárosból is jöttek. Darvas Iván, a kitűnő színész egykori rabtársával, Eörsi István író-költővel, és a mai fiatalok képviseletében a 10 évvel 1956 után született Deutsch Tamás, aki markánsan fogalmazta meg a nap mai politikai jelentőségét. Vitatkozgattak a Parlamentben arról, hogy ünnep-e oktbóber 23-ika vagy nem - mondta -, a népet eddig sem izgatta, hogy mit döntenek ott, most sem. Eddig is ünnepnek tekintette, most és ezután is. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|