|
|
 |
|
 |
Teljes sikert hozott az AGFIS-csúcs - Beszélgetés dr. Aján Tamással (1. rész)
|
1989. október 22. vasárnap (MTI) - Budapesten véget ért a
sportdiplomáciai nagyhét, befejeződött az AGFIS 23. kongresszusa és
közgyűlése. A Nemzetközi Sportszövetségek Szervezetének
csúcstalálkozója csaknem félezer vendéget hozott el a magyar
fővárosba, amely - a dr. Aján Tamás vezette szervezőbizottsággal
egyetemben - jelesre vizsgázott. Ez nem az újságíró szubjektív
megállapítása, hanem a külföldi sportvezetőknek, a tanácskozás-
sorozaton résztvevőknek az értékítélete, akik e kedvező
véleményüknek rendre hangot is adtak. Mi mással is kezdődhetett
volna hát Jancsó Kornélnak, az MTI munkatársának az értékelő
beszélgetése Aján Tamással, az AGFIS alelnökével, mint azzal a
kérdéssel: mit jelent számára a vendégek részéről nap mint nap
kinyilvánított köszönet?
- Csapatmunkának tartom a rendezést, tehát a dicséret, ha
megérdemeltük, az egész szervezőbizottságnak kijár. A legjobban
képzett tábornok sem tud háborút nyerni jó katonák nélkül, miközben
természetesen kell valaki, aki összefogja a csapatot. Jó egy évig
készültünk arra, hogy alapos, a közmegelégedést kiváltó munkát
végezzünk. De az AGFIS titkárságának is nagy szerepe van abban, hogy
a budapesti rendezvénysorozat így sikerült. Számomra egyébként a
legnagyobb dicséret az volt, hogy a szöuli olimpiáéhoz hasonlították
a budapesti szervezést, rendezést, márpedig tudvalévő, hogy a
dél-koreaiak világszínvonalú ötkarikás randevú házigazdái voltak.
A formai elemek után nézzük a tartalmi részt: hogyan látja az
AGFIS-csúcsot?
- Hadd maradjak még egy kicsit a személyes jellegű
megállapításoknál. Egy esztendeje Lausanne-ban Budapestet egyhangú
szavazással fogadták el házigazdának, s jómagam javasoltam, hogy a
kongresszus témája a sport és a média, tehát a tömegtájékoztatás
kapcsolata legyen. Az indítványom mögött az a régi keletű idea állt,
hogy őszinte híve vagyok a Bécs - Budapest Világkiállításnak. Tudom,
ez a tervezett közös rendezvény igen tetemes anyagi terheket róna az
országra, a fővárosra, de még ha ez egyfajta kényszer is, talán
éppen ennek révén juthatunk el oda, hogy az infrastruktúra fejlesz-
tésével felzárkózhassunk Európához, a XX. század végéhez méltó
szintre. Pestiesen szólva egyébként ,,bejött,, az elképzelésem,
hiszen olyan személyiségek jöttek el hozzánk a sportvilág, az üzleti
élet, a sportdiplomácia, a nemzetközi sajtó képviseletében, akik
megismerve bennünket, az AGFIS-napok alatt tapasztalva politikai
nyitottságunkat öt kontinensre viszik szét jó hírünket. (folyt.köv.)
1989. október 22., vasárnap 11:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|