|
|
|
|
Még egyszer a szovjet pszichiátriáról (1.rész)
|
1989. október 20. péntek (MTI-Panoráma)
A Pszichiátriai Világszövetség minap befejeződött athéni kongresszusán visszavették a tagok közé a Szovjetuniót - nem egészen két évvel azután, hogy a Legfelsőbb Tanács az emberi jogokat alapjában sértő - hetven évig folytatott - szovjet pszichiátriai gyakorlat megszüntetésétől határozott. Vajon a tavaly januárban hozott döntés óta megszüntették-e azt a szégyenteljes gyakorlatot, hogy normális embereket is elmegyógyinzézetekbe zártak, s hogy a szovjet pszichiátriai intézetekben épp olyan embertelen viszonyok uralkodtak, mint Milos Forman ,,Száll a kakukk fészkére,, című filmjében ábrázolt kórházban. A brezsnyevi kultúrpolitika bürokratái nem is engedélyezték a film vetítését, még szigorúan zárt körben sem. A Legfelsőbb Tanács döntése után aztán hónapokig telt ház előtt vetítették Forman remekművét. Példátlan népszerűségének egyik oka minden bizonnyal az lehetett - mondta e sorok írójának egy szovjet ellenzéki ismerőse, akit a hetvenes években szintén elmegyógyintézetbe zártak -, hogy az ártatlanul meghurcolt emberek azonosultak az embertelenség elleni lázadással, és sorstársuknak érezték a főhőst. A Legfelsőbb Tanács rendelete alapján a pszichiátriai intézetek irányítása az egészségügyhöz került, korábban azonban a belügyminisztérium hatáskörébe tartozott. Ez a példátlan gyakorlat olyan volt, mintha a kecskére bízták volna a káposztát. Az elégedetlen, nehezen kezelhető emberekre a rendőrségnek elég volt rásütnie a bélyeget, a pszichiáterek aztán engedelmesen megerősítették a diagnózist. Olyan ,,betegségeket,, is diagnosztizáltak, amelyek csak a szovjet ,,tudományban,, léteztrek. Emberek ezreit küldték a bolondok házába ,,a politikai reformizmus mániájával,, vagy ,,filozófiai intoxikációval,,. Ez utóbbi ,,szakkifejezéssel,, a túlzott filozófiai érdeklődést jelölték. (folyt.)
1989. október 20., péntek 16:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|