|
|
 |
|
 |
Ausztriai szimpózium - Kovács László (3.rész)
|
A szemináriumot megnyitó beszédében Thomas Klestil, az osztrák
külügyminisztérium főtitkára méltatta a közép- és kelet-európai
országoknak a piacgazdaság és a demokratizálás irányában elindított
reformjait, kiemelve, hogy Magyarországon és Lengyelországban ez a
folyamat rendkívül gyors, és máris mélyreható változásokat
eredményezett. Hangoztatta, hogy Európa nyugati felének erre az
átalakulásra nem elzárkózással, hanem nyitottsággal kell
válaszolnia, segítve a reformok útján járó országokat súlyos
gazdasági gondjaik leküzdésében. A Kelet és Nyugat között
hagyományosan híd-szerepet betöltő Ausztria is tevékenyen részt
kíván venni az ilyen irányú európai összefogásban - mondta az
osztrák politikus, és részletezte a gazdasági együttműködésnek és
segítségnyújtásnak azokat az új formáit, amelyet országa a
kelet-európai változások követelményei szerint alkalmazni kíván.
Nyikolaj Sislin, az SZKP KB titkárságának tagja leszögezte, hogy
a Szovjetunióban folytatódnak a peresztrojka forradalmi jelentőségű
lépései, a szovjet társadalom leszámol múltjával és semmilyen
formában nem kíván visszatérni hozzá. Hangoztatta: a szovjet
politika tisztában van azzal, hogy az országnak lényegében saját
magának kell megoldania nagy problémáit, ebben nem játszhat
számottevő szerepet a külső segítség, de előmozdíthatja a széles
körű és hatékony nemzetközi együttműködés.
Paul Lendvai, magyar származású újságíró, az osztrák rádió
nemzetközi adásainak intendánsa felhívta a figyelmet arra, hogy a
szocialista országokban a demokratizálási törekvéseket a
nacionalizmus feléledésének veszélyes jelenségei is kísérik, s ezzel
kapcsolatban főként a szovjetunióbeli fejleményekre utalt.
Kifejtette azt a véleményét, hogy a közép- és kelet-európai
reformországoknak nem feltétlenül új Marshall-tervre van szükségük a
Nyugattól, hanem a támogatás konkrét, az illető államok helyzetéhez
és szükségleteihez igazodó lépéseire. Egyes nyugati, kortes-jellegű
állásfoglalások gyakran túlzott várakozásokat keltenek ezekben az
országokban, amelyeknek azonban helyzetük tényleges megjavításához
nem a rokonszenv-nyilvánítás szólamaival, hanem gyakorlati
eszközökkel lehet és kell segíteni - mondta Lendvai. (folyt.)
1989. október 20., péntek 16:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|