|
|
|
|
Óváry, Kovács és Ónódi ujabb nekifutása - Takács bravurjáról (1. rész)
|
Szalay Péter, az MTI kiküldött munkatársa jelenti: 1989. október 20. péntek (MTI) - Péntekre minden magyar turistacsoport megérkezett Stuttgartba, a tornász világbajnokságra, igy a női egyéni összetett döntőben szinrelépő Óváry Esztert majdnem százan bátoritották harsány ,,Hajrá magyarokkal,, gerendagyakorlata előtt, de hiába. A pontozók csak 9.375-öt itéltek meg a Honvéd válogatottjának, ami kezdetnek éppen nem volt rossz, de - jó sem. Többet mutatott, igy többet is kockáztatott ugyanezen a szeren a nem sokkal utána következő békéscsabai Kovács Krisztina, aki 9.712-jével kellemes meglepetést okozott. Az összetett egyéni döntőben 17 nemzet 36 tornásznője vetélkedett, a maximális lehetőséget kihasználva három tornásszal képviseltette magát Bulgária, a Koreai NDK, az NDK, Kanada, Kina, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Románia, nem utolsó sorban pedig Magyarország. Zsufolásig megtelt a Hanns-Martin Schleyer Halle, s a jó kilátást igérő páholyokba, akárcsak csütörtökön, most is 100 márkáért árusitották a jegyeket. A második fordulóban, a talajon fordult a kocka, itt Óváry volt a jobb (9.737), Kovács a kevésbé eredményes (9.087) - főleg azért, mert utóbbi az első akrobatikus sor végén kilépett a szőnyegről. Az ugrásban mindketten kitettek magukért, becsülettel helyt álltak, s csak századok döntöttek Kovács (9.887) javára Óváryval (9.875) szemben. Szereplésüket a felemáskorláton zárták, ahol a Honvédos versenyzőnek 9.65-öt, a vidék második legjobbjának pedig 9.775-öt szavaztak meg. Az elsőként szinrelépő 16 tornásznő közül a szovjet és román nagyágyuk tudását megközelitő spanyol Eva Rueda volt a legjobb 39.286 pontjával - ugy, hogy az ugrásban és a talajon egyaránt 9.912-t érdemelt Az első csoportban Óváry 38.637-tel hatodik volt, Kovács 38.461-gyel a tizedik. x x x (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:07
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|