|
|
 |
|
 |
- Ellenzék az NDK-ban - 3. folyt.
|
- Eddig magam is elvártam a lelkészektől és az orvosoktól, hogy
itt tartsanak ki. Ez az ország lelkileg és fizikailag tönkre van
menve. Az egészségügy helyzete egyenesen katasztrófális.
- Az orvos szavaiból kiderül, hogy miközben már-már csomagolna,
érzelmileg egyre erősebben kötődik gyermek- és ifjú korának,
életpályájának helyszíneihez. Jellemző, hogy az elégedetlenség oka
nem feltétlenül szociális.
A 39 éves Eckhardt jól kereső asztalosmester. Autóval jár,
utazgat, maga és családja semmiben sem szenved hiányt. Neki
leginkább az önérzete sérült. Elmeséli, hogy munkahelyével
átellenben van az NDK szakszervezeti központjának székháza:
- Azelőtt mindig ott ebédeltünk, aztán egyszer csak nem engedtek
be bennünkket. Valaki erre megkérdezte a szakszervezetet, ők meg azt
válaszolták, hogy biztonsági okokból nem járhatunk oda. Biztonsági
kockázatot jelentünk Harry Tisch számára? Hát én azt mondom, ha egy
szakszervezeti főnök így vigyáz magára, hogy egyből biztonsági
kockázatról beszél, akkor nagy baj van, és emiatt sokan léptek ki a
szakszervezetből.
- Az idézett megnyilatkozások csupán ízelítőt adnak abból a
légkörből, amely mind a nyár végi kivándorlási hullámot, mind pedig
a szeptember-októberi tömegtüntetéseket előidézte.
Az NDK most ugyanúgy válaszút előtt áll, mint az 1953-as júniusi
munkásfelkelés napjaiban, azzal a különbséggel, hogy mostmár a
hatalmon lévők is kénytelenek belátni: az erőszak nem megoldás.
Ezúttal talán a keserű tanulságokat levonva, sikerül olyan
társadalmi közmegegyezést teremteni, amely egyszerre garantálja a
stabilitást és a szabadságot, mint ahogyan Berg Bohley írja
egyszerre fogalmazva meg az ellenzék és a reformkommunisták
programját: (folyt.)
1989. október 20., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|