|
|
 |
|
 |
- Ellenzék az NDK-ban - 1. folyt.
|
Egy másik, korábbi keletű, történeti szemelvény azt a kérdést
boncolja, miért hagyták el az emberek már az ötvenes években
tízezrével ezt a boldog szocialista közösséget: "Az ország elhagyása
nemcsak árulás, hanem ostobaság is" - közli a hivatalos újság
1957-ben, s az érvelés, amely napjainkban groteszk módon időszerű:
"Hiszen miféle intelligens ember hagyja el az erősebb zászlóaljat?
Aki ma az NDK-t elhagyja, az a szociális biztonságból a
bizonytalanságba távozik". Így a kincstári gondolatmenet, s az
olvasó már azt is tudja, hogy négy évvel később az állam betonfallal
és gyilkos fegyverekkel óvta polgárait a keserű csalódástól, amelyet
a válság sújtotta Nyugat jelentett volna számukra. A patetikus
hivatalosság idézett szövegei azonban hiteles személyes vallomások
közé ékelődnek. Mondhatni, kétféle tartalomszemlélet találkozik az
Oklevél lapjain.
Mintegy félszáz interjú dokumentálja a lakosság közérzetét a
szocializmus 40. esztendejében. A kérdezettek a mai keletnémet
társadalom majdnem teljes keresztmetszetét adják. A legkülönbözőbb
életkorú és foglalkozású emberek nyilatkoznak - nyilván indokolt
óvatosságból - csak keresztnevüket és lakóhelyüket jelölve meg. Az
így kialakítható NDK-kép brutálisan különbözik attól, amelyet a
hatalmon lévők a maguk rózsaszínű szemüvegén keresztül láttak és
láttattak.
Mathias, a 18 éves hallei fiú igazán nem gyanúsítható politikai
előítéletekkel. Eddigi legfőbb tapasztalata, hogy bár kitűnővel
végezte az általános iskolát, helyhiányra hivatkozva nem vették fel
a gimnáziumba. Jelenleg nyomdászsegédként dolgozik. Arra a kérdésre,
mit jelent számára a 40 éves NDK, így felel: (folyt.)
1989. október 20., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|