|
|
 |
|
 |
- Országgyűlés - 1. folyt.
|
Ezt követően Horváth István belügyminiszter igyekezett jobb
belátásra bírni a honatyákat. Többek között azzal is érvelt, hogy az
Ellenzéki Kerekasztal véleménye ugyan jogi értelemben természetesen
nem kötelező, de itt most nem jogi, hanem politikai kérdésről van
szó. Utalt arra is, hogy a Nemzeti Kerekasztalnál kötött
megállapodás nem felbonthatatlan csomag, viszont dominó-természetű -
bármelyik részelem megváltoztatása láncreakciót indíthat el.
Jól jellemzi a politikai helyzet paradoxonjait, hogy dr. Horváth
István belügyminiszter félórás beszédét az ellenzéki érzelmű
képviselők és érdekeltek alighanem épp oly egyetértőleg hallgatták,
mint a Pozsgay Imréét is, hiszen mindkét politikus az ellenzék
szempontjait védte a honatyák egy részével szemben.
A Horváth István által különösképpen az Országgyűlés figyelmébe
ajánlott kompromisszumos javaslat, amely az Ellenzéki Kerekasztal
számára is elfogadható, végülis feloldotta a kritikus helyzetet.
A módosítás értelmében az országos lista rovására tizenkettővel
növelik az egyéni választókerületek számát és újabb tizenkét egyéni
kerület létrehozásával összesen 170-re emelkedne az egyéni listán
megválasztandó képviselők száma. 152 képviselő kerülne a parlamentbe
országos listán, 58-an pedig az úgynevezett kompenzációs listán. E
módosítással az Országgyűlés 79 százalékos többséggel egyetértett.
A továbbiakban az Országgyűlés a jogügyi bizottság ajánlásait
figyelembe véve szavazott a módosításokról, pontban 12 órakor pedig
86 százalékos többséggel - 20 ellenszavazattal - megszavazta a
képviselőválasztási törvényt. +++
1989. október 20., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|