|
|
|
|
- Keletnémet fejlemények - 1. folyt.
|
A keletnémet televízió hírhedt kommentátora Edward von Schnitzler megismételte azt a tételt, hogy Nyugat-Németország felelős politikailag az utazási korlátozásokért, mert nem ismeri el a keletnémet állampolgárságot. Arra a kérdésre, hogy miért nem hívtak meg ellenzéki személyiségeket a kerekasztal-konferenciára, a résztvevők egyáltalában nem adtak választ. Nem sokkal jobban szerepelt a nyilvánosság előtt Krenz pártfőtitkár sem. A berlini Október 7-ike Szerszámgép Gyárban kitérő válaszokat adott a munkásoknak. Olyanokat mondott, hogy beszélni könnyű, de cselekedni nehéz, és a problémákat összefogással és sok munkával lehet megoldani. Senki sem várjon tőlem csodákat - mondotta Krenz - és az utazási problémákkal kapcsolatban ő is hangoztatta, hogy ez valutáris kérdés. Az evangélikus egyház vezetőjével, Werner Leich püspökkel folytatott tárgyalásairól nem adtak ki részletes tájékoztatást. Maga a püspök nyíltnak és reálisnak minősítette a megbeszélést, és jelezte, hogy várja Krenz reformjavaslatait. A különböző utakon Nyugat-Németországba igyekvő keletnémet polgárok sem változtattak szándékukon. A varsói keletnémet követség előtt sorban állók körében - mint a Reuter híriroda tudósítója jelenti - rövid vita után az az egységes vélemény alakult ki, hogy Kelet Németországban nem személyi változásra, hanem rendszerváltásra van szükség. Ha pedig az új pártvezér nem áll a reformtörekvések élére, akkor nem lesz hosszú életű pozíciójában. A változásokat, a reformokat már nem lehet feltartóztatni - mondották a menekülők. +++
1989. október 20., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|