|
|
|
|
A Transznacionális Radikális Párt üdvözlete a Magyar Demokrata Fórum kongresszusa részvevőinek (1. rész) (OS)
|
1989. október 20., péntek - Kedves barátaink Szóvivőjük, Kiss Gy. Csaba részvétele és felszólalása kongresszusunkon megmutatta, hogy gondolkodásunk és politikai tevékenységünk igen széles és lényeges területeken érintkezik. Vonatkozik ez elsősorban az állam és a nemzet azonosításának elutasítására és a kisebbségi jogok melletti következetes kiállásra. Bár e problémák valamennyiünket egyaránt foglalkoztatnak, esetleg mégsem vezetnek el a közös mukához, a konkrét közös felelősségvállaláshoz, ha nem tekintjük át ezen problémák lehetséges megoldásának szélesebb kereteit, továbbá az Önök hazájában végbemenő demokratizálódási folyamat kiteljesedésének - amelyen az Önök szervezete alapvető szerepet játszott és játszik jelenleg is - általános kérdését is. Mint transznacionális párt, hisszük, hogy mint ahogy a baszk-kérdés megoldása nem képzelhető el Spanyolország keretei között, és az északír kérdés sem oldható meg csupán Nagy-Britanniára, a kosovói pedig Jugoszláviára leszűkítve, a romániai magyar és szász kisebbség helyzet sem rendezhető, ha azt román problémaként kezeljük, vagy - ha a bukaresti rezsim nem az lenne, ami - a román-magyar kapcsolatok keretében. Tapsztalataink nyomán arra a következtetésre jutottunk, hogy csakis Európa szabad államai föderatív úniójának a keretei között képzelhető el e problémák igazságos megoldása. Egy másik síkon tapasztalataink abba az irányba mutatnak, hogy az önként vállalt kölcsönös függés egy európai föderatív rendszerben megfelelő kereteket nyújthat ahhoz, hogy minden ország megőrizze sajátos vonásait, kulturális, emberi és egyéb értékeit. Hasonlóképpen meg vagyunk győződve arról is, hogy a közép- és kelet-európai országok számára éppen a kölcsönös függés útja teremti meg a megfelelő feltételeket a folyamatban lévő átalakulás ellenőrzéséhez és tényleges megvalósításához, így tehát meghatározó az Önök hazájában politikai, de gazdasági és szociális téren is zajló demokratizálási folyamat sikerében. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 09:58
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|