|
|
|
|
- Őrségváltás az NDK-ban - 1. folyt.
|
Talán nem volna érdektelen e történelmi párhuzam végiggondolása a várható következmények szempontjából a keletnémet vezetés számára sem, amely nem térhet ki tovább a döntések elől, és nemcsak a személycserék, hanem a társadalmat foglalkoztató kérdések vonatkozásában sem. A felvonulások olyan méreteket öltenek, ami most már végképp egyértelművé teszi, hogy nem egy ellenzéki kisebbség, nem is egy bizonyos korosztály, hanem a társadalom túlnyomnó többségének elégedetlenségéről van szó. Az állam azonban - mint ezt az Új Fórum egyik lipcsei képviselője kifejezte - nem fogja fel, hogy mit jelent a dialógus. Azt gondolja, az a lényeg, hogy csevegjünk egy kicsit egymással. Ezen felfogásán azonban alighanem hamarosan változtatnia kell - tehetjük hozzá. Az egyik lehetőség az, hogy az immár Egon Krenz vezette politikai bizottság képes lesz olyan intézkedéseket hozni - például az utazási szabadságról és a sajtószabadságról, valamint a társadalmi párbeszéd új fórumaira vonatkozóan -, amelyek az emberek többségét legalábbis egy időre megnyugtatják, és a radikális ellenzéket újra elszigetelik. Ez persze hosszabb távon csak további engedmények előjátékát jelentené. Mint minden kommunista hatalom esetében, itt is az a probléma, hogy a lejtőn nincs megállás. Azaz nem létezik határozott elképzelés egy olyan szilárd kompromisszumos formára nézve, amelyben a kommunista párt és a társadalom képviseleti szervei megosztoznának a hatalmon. A másik lehetőség, hogy csak látszatengedményekre kerül sor, amelyek nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak, és nem csökkentenék az utcai tiltakozások méreteit. Ez esetben viszont fennáll a veszély, hogy a hatalom nem tud ellenállni a csábításnak, hogy megtorló intézkedéseit az úgymond kielégítő engedményekre való hivatkozással legitimálja önmaga előtt. +++
1989. október 18., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|