|
|
|
|
- Kényes kérdés - 2. folyt.
|
- Az, hogy ugyanaz nem ismétlődik meg, az lehetséges, de az első világháború utáni békék készítették elő a másodikat, és valószínűleg páran egyetértenének azzal, hogy a második világháborút lezáró békék sem voltak igazán igazságosak, legalábbis német szempontból valószínűleg nem; nagy német területeket csatoltak el és, ugye hát az országot kettéosztották. Ennek előbb-utóbb valamiféle visszahatása kell hogy legyen. Azt nem tételezhetjük fel, sőt nem várhatjuk el, hogy a német nemzet majd egyszer másként fog hozzáállni a dolgaihoz, mint korábban. Ezzel kapcsolatban mi a véleményed? - Én azt hiszem, hogy máris másként állt hozzá, a második világháború után Nyugat-Németországban kialakult egy olyan egészséges vállfaja a demokráciának, amely tulajdonképpen sok szempontból fejlettebb, dinamikusabb és valódibb, mint a többi nyugati ország demokráciája, szóval ott nagyon is megváltozott a nemzeti attitűd, amely nem emlékeztet az előzőre, és nem olyan helyzet állt elő a második világháború után, mint az első világháború után, hiszen az első világháború után óriási nyomor keletkezett Németországban, a második világháború után pedig igen rövid idővel az úgynevezett gazdasági csoda következett be Nyugat-Németországban. De visszatérve az egyesítés kérdésére. Tulajdonképpen nagyon fontos szempont az is, hogy ezt senki sem akarja igazán. A keletnémet ellenzék a jelenlegi tüntetések során soha nem szállt síkra az egyesítendő Németország eszméje mellett. Igen fontosnak tartom, hogy ez az új fórum és főként az evangélikus egyház szóvivői valahányszor nyilatkoztak a sajtónak, mindig hangsúlyozták következetesen, hogy nincs szó a két Németország egyesítéséről, sőt arról sincs szó, hogy a keletnémet társadalmat szocialistából kapistalistává tegyék. (folyt.)
1989. október 15., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|