|
|
|
|
- A Minisztertanács ülése - 2. folyt.
|
A szóvivő, bár nem mondta ki, nem hagyott kétséget afelől, hogy a kormány önmaga számára máris eldöntötte a problémát: a munkásőrséget valamilyen formában fel fogja számolni. Hangsúlyozom, ezt nem így mondta a szóvivő, hanem sokkal diplomatikusabban. Hangsúlyozta, hogy december helyett már ebben a hónapban végső döntést fog hozni a kormány a munkásőrség kérdésében. Hozzátette azt - és ez is hozzátartozik a képhez, amiből azt hiszem nem túlzás arra következtetni, hogy a munkásőrséget felszámolják -, hogy Borbély Sándort, a Munkásőrség vezetőjét érdemei elismerése mellett menesztették állásából, illetve elengedték nyugdíjba. És maradjunk itt még egyszer a személyi kérdéseknél. Tabajdi Csaba, az MSZMP külügyi osztályának helyettes vezetője miniszterhelyettesi kinevezést kapott, ő lesz a Minisztertanács nemzetiségi titkárságának vezetője. Következő témakör október 23-ika. Feltehetően ez az a témakör, amellyel a legkevésbé fog egyetérteni a demokratikus ellenzék, az ellenzéki pártok. A kormány azon a véleményen van, hogy október 23-nak a nemzeti megbékélés napjának kell lennie, nem pedig - ahogy az ellenzéki pártok, szervezetek követelik - nemzeti ünnepnek. A szóvivő idevonatkozó kérdésekre is hangsúlyozta, hogy megbékélésre van szükség, mert október 23-ikát úgy tekintik, hogy akkor voltak még akár családokon belül is olyanok, akik a barikád egyik, illetve a barikád másik oldalán harcoltak. Nos, az ellenzék véleménye mint tudjuk, ezzel szemben az, hogy nem szabad az áldozatokat és azokat összekeverni, egy kalap alá hozni, akik lőttek és akire lőttek. +++
1989. október 4., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|