Rendszerváltás és az MTI

	A szabadság 2.
Így történt ez nálunk is; bármiféle büntetőintézkedések születtek is légyen, az ország élete megváltozott. Íly módon tehát a forradalomnak értelme volt. Viták folytak és folynak az október huszonharmadiki események szabatos meghatározásáról. Felkelés? Lázadás? Ellenforradalom? Hát, ha az uralkodó viszonyok ELLEN, akkor ám legyen. Viszont mégis évtizedek óta berzenkedünk az ELLEN kifejezés miatt, és joggal. Mert ez a megmozdulás, ez a népfelkelés nem csupán valami ELLEN, hanem valamiÉRT történt. A hazáért, a nemzetért, szabad, emberi életért. Értünk mindannyiunkért. A jövőért, ami a mi mánk. Mi, ma, 1956. október huszonharmadikának jövendője vagyunk. És mi lesz a mi jövendőnk? Ez a mi nagy felelősségünk 1989. őszén. Történettudósok dolga, hogy szabatosan meghatározzák és előadják: mi történt, hogyan történt. Mitől véreződtek be a zászlók. Ahol szakad a gát, ott a legtisztább víz is hord sok szennyet. Ámde a tudománytól függetlenül, a dolgokat KI KELLETT VOLNA BESZÉLNI MAGUNKBÓL. Az elmúlt néhány évtized legártalmasabb vétkeinek egyike, hogy ötvenhatról nem lehetett nyíltan beszélni. Vagy hallgatni kellett róla, iskolában és munkahelyen, vagy egy utólag szerkesztett, részleteiben talán igaz, de összvalóságában félrevezető, hamis történetet kellett tudomásul venni. A nemzet azonban emlékezett, és tudta, mi az igazság. Nagy tanulság, hogy nem szabad egy súlyos traumát, bárkinek lett légyen is igaza, elfojtani, kibeszéletlenül hagyni. Nem hiábavaló a keresztény egyház nagy lélekkönnyítő találmánya a gyónás és az ezt követő bűnbánat. Meg a lelkiösmeret vizsgálata. Elfogadom, hogy aki bármely oldalról halottját siratja, az az ő halottja és joga van elsiratni, akár a rádiónál elesett katona, akár egy eltévedt lövedék által halálra sebzett járókelő, akár a Kossuth-téri mészárlás áldozata. De a lelkünk egészsége érdekében mindezt ki kell (kellett volna) beszélni. A történelem egyetlen eseményét sem lehet azzal elfojtani, ha a szőnyeg alá söpörjük. Viszont, ha a dolgokat kibeszéltük, MEGBESZÉLTÜK, megismertük, ha a gyerekek értelmesen megtanulhatják az iskolában, mi történt és miért történt - akkor a lelkünket rendbe tettük. De ennél tovább kell lépni. Ha a dolgok feltárása semmi másra nem vezetne, mint újabb bosszúra, haragra, gyűlölködésre: akkor a nemzet nem jut előbbre egy tapodtat sem. Tisztán kell látnunk, ámde nem csak a múltat: a jövőt is Ez a mi nagy felelősségünk ma, 1989. őszén. (folyt.) 1989. október 19., csütörtök 13:24
Vissza » Folytatásokkal »