Rendszerváltás és az MTI

	Vissza a zsírkrétához
Mint ismeretes: a gödi horgászegyesület tagjainak egy csoportja a közelmúltban elhatározta, feléleszti és rendbe teszi a már-már halódó gödi Duna ágat, s a két végénél kőgáttal lezárva halastavat telepít bele. A tervhez hozzátartozott még az év jelentős időszakában egyébként tökéletesen száraz Ilka patak "elterelése" is, hogy íly módon is friss vízhez jussanak a halak; már amikor persze van víz a patakban.... Nagyszabású terveikhez megnyerték a néphadsereget is. A katonák éppen Gödön építkeztek, a rég vágyott csapatpihenőjük már állt, már csak a sportpályák hiányoztak elébe. Ám ahhoz földre volt szükség, sok földre, hogy feltölthessék az amúgy is gidres-gödrös terepet. Érthető tehát, hogy kapva kaptak a felkínált lehetőségen: amennyiben kiássák az Ilka patak medrét, az onnan kitermelt földet ingyen megkapják. Ezzel egymillió forintot spórolt a sereg az államkassza megfelelő rovatának, az az ötven ingyenes horgászbérlet, amit az egyesület az együttműködés fejében pluszban még felkínált, az ügy szempontjából már nem bírt jelentőséggel. A munkálatok amúgy katonásan megkezdődtek. A szükséges engedélyeket a területileg illetékes vízügyi igazgatóság kiadta. Napok alatt eltűnt a már vágásra érett árvizi erdő és a honvédség műszaki alakulatai, akiknek mint elmondták teljesen mindegy, hogy hol gyakorolják az árokásást, már mélyítették is az új Ilka medret. Ekkor tört ki a botrány. A helybéli ellenzéki szervezetek és környezetvédő mozgalmak a Duna tönkretételével vádolták a terv kiagyalóit és engedélyezőit, tiltakoztak, hogy a lakosságot már megint kihagyták, fujjolták a sereget, mondván: miért hiszi még mindíg azt, hogy bármit megengedhet magának, az a világ már elmúlt. A tanácselnök egyik nyilatkozatot a másik után adta: igenis tudott a lakosság a készülő tervekről. Minden ki volt függesztve a hirdetőtáblákon, no meg a tanácstagok is beszámoltak erről - mondta, bár ez utóbbiban már maga sem volt biztos. És épp ez az a pont, amitől a gödi Dunaág ügye országos jelentőségűvé emelkedett, mint napjaink döntési és tiltakozási mechanizmusának ékköve. Mert miről is volt szó? Tételezzük fel, ami egyébként valószínű is, hogy a gödi tanács valóban tájékoztatta választóit a készülő területrendezésekről. Az erről szóló írást minden bizonnyal kifüggesztették a már említett hirdetőtáblákra. Csakhogy azokat a kutya sem olvasta el. (folyt.) 1989. október 18., szerda 11:28
Vissza » Folytatásokkal »