Rendszerváltás és az MTI

	Prága - a szabadság éjszakája (1.rész)
1989. október 2. hétfő (MTI-Panoráma) - Az év híre - fogadott ujjongva az egyik nyugati kolléga, amikor szombaton este lélekszakadva megérkeztem a prágai nyugatnémet nagykövetségre. Akkor már ott szorongtak a tudósítók a Lobkovic-palota vaskerítésénél, hogy hallhassák Genscher külügyminiszter beszédét. A követségen tartózkodó több mint négyezer NDK-állampolgár tapsviharban tört ki, amikor a palota erkélyéről Genscher bejelentette, hogy a két német állam megállapodása alapján valamennyien az NSZK-ba utazhatnak. ,,Szabadság Szabadság Köszönjük, köszönjük,, - kiáltották az NDK-beliek. Újabb tapsorkán tört ki, amikor a nyugatnémet külügyminiszter tolmácsolta Kohl kancellár üdvözletét. Genscher végül így búcsúzott a meghatott emberektől: ,,Jó utat Szeretném a Szövetségi Köztársaságban üdvözölni önöket, mint német a németeket.,, Nem sokkal ezután az elegáns, szemmel láthatóan elégedett Genscher a nagykövetség kapuja előtt adott villáminterjúban örömét fejezte ki, hogy az emberiesség, helsinki szelleme érvényesülhetett. Boldogan jegyezte meg, hogy pályfutása csúcspontjának érzi az NSZK diplomácia győzelmét. Alig fejezte be szavait, az NDK-állampolgárok első csoportjai, kisgyermekes anyák és az öregebbek, máris kezdtek beszállni a csehszlovák rendszámű, de NDK - megjelölésű buszokba, amelyek Prága egyik külvárosi pályaudvarára, Libenbe szállították őket. Innen mentek a különvonatok, az NDK érintésével, a bajorországi Hofba, a nyugatnémet kormány megbízottainak kíséretében. A váróteremben egy ,,háború,, végetérését ünneplő, felszabadult tömeg fogadta e sorok íróját. Az NDK vezetőiről szóló, csipkelődő viccek röpködtek a levegőben, s mindenki már a megálmodott szabad jövőt tervezgette. Az egyik fiatal édesapa, egy lipcsei komputermérnök, bizakodva magyarázta, hogy biztosan talál munkát odaát, hisz minden nagyobb áruháznak számítógép-specialistája van. Feleségével és két kisgyermekével vágott neki a nagy útnak. ,,Hamburgban a rokonok október 7-ig foglaltak le nekünk lakást. Igazán szerencsések vagyunk, hogy még időben odaérhetünk,, - jegyezte meg. Szombaton az utolsó buszszállítmányokig az NDK-állampolgárok százai rohantak a követségre, saját kocsival, taxival, motorkerékpárral vagy ahogyan egy újságíró kolléga tréfásan megjegyezte, talán még kenuval is. (folyt.) 1989. október 2., hétfő 16:11
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »