Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - határozatok, vélemények, kommentárok
---------------------------------------------------- München, 1990. január 25. (SZER, Magyar híradó) - Közben pedig természtesen az Országgyűlés folytatja tanácskozását. Hogy miről és hogyan, azt Szőcs Géza kísérte figyelemmel a helyszínen: - Fél kettő után került sor a parlamentben arra, hogy az ott képviselt politikai csoportok véleményt mondjanak arról: elfogadják-e, hogy a következő, átmeneti időszakban Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter legyen az a személy, aki Magyarországon elrendelheti az úgynevezett különleges, titkosszolgálati eszközök használatát? A véleményekből egyöntetűen kiderült, hogy Kulcsár Kálmán bírja a parlament bizalmát. Tény, hogy többen hangsúlyozták - legkategórikusabban Tamás Gáspár Miklós a szabaddemokraták nevében -, hogy az igazságügyminiszternek havonta be kell számolnia ilyenértelmű tevékenységéről egy parlamenti bizottságnak. E bizottság - ugyancsak a parlament mai döntése alapján - többpárti testület lesz. Eldőlt az is, hogy az idei évtől a Kossuth-díj mellett, és az Állami-díj helyett kiosztásra kerül a Kossuth-díj ikerdíja, a Széchenyi-díj. Úgyszólván abszolút többséggel fogadták el az értékpapírok forgalomba hozataláról szóló törvényjavaslatot is, majd elkezdődött a földtörvény módosításáról folyó vita. - Szőcs Géza nem említette, de híreinkben beszámoltunk róla, hogy nincs döntés a nemzeti vagyon kezelését, eladását, elkótyavetyélését, átmentését - kérem kiválasztani a fogalmak közül az ízlésüknek legjobban megfelelőt - szabályozó törvény ügyét. Viszont a vitát lezárták. Vadász Jánostól kérdezem ebben a várakozási időben, hogy mire kell vigyázniuk a honatyáknak a döntésnél? (folyt.) 1990. január 25., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Országgyűlés - vélemények,komm. - 1. folyt.
- Az egyik veszélyt abban látom, hogy sokan úgy juthatnak tulajdonosi jogokhoz, hogy nem hoznak érte anyagi áldozatot, tehát nem is kockáztatnak semmit. Ezeket a jogokat meg kell vásárolni úgy, hogy az illető saját vagyonát teszi kockára, amikor előteremti mondjuk a kft. alapítótőkéjét, vagy részvénypakettet vesz - és ha rosszul üt ki a dolog, akkor elveszíti. Enélkül senki sem válhat igazi tulajdonossá, enélkül ez erkölcstelen, mert ha nem a saját pénzét, akkor mások pénzét kockáztatja az illető, másrészt enélkül senki sem képes tulajdonosként viselkedni, gazdálkodni. A másik veszély abban áll, hogy úgymond alkalmazotti részvényvásárlás címén - tehát amolyan szociális mezben - a vállalat vezetői szereznek részvényeket, akár közvetlenül azon a címen, hogy elvégre ők is alkalmazottak, dolgozók, akár közvetve úgy, hogy a részvényeket az akcióba bevont alantasaikkal megvetetik, de a részvényekkel ők rendelkeznek. A harmadik buktató pedig maga a vagyonügynökség, amely új, bürokratikus szervezetnek ígérkezik, amely vagyonok sorsáról, odaítéléséről rendelkezik - megintcsak személyes kockázat nélkül. - Na, de akkor mire lenne szükség? - Szerintem a következőkre: bizonyos vezetői kategóriákat jogilag ki kellene zárni abból, hogy állami vállalatok átalakítása során tulajdonosi jogokat szerezhessenek. Ezek az emberek tehessék meg ezt akkor, ha saját pénzükből új magánvállalatok kívánnak alapítani. Továbbá: minden állami vállalat átalakításakor szűntessék meg annak a monopolhelyzetét, és hozzák létre a vele versenyezni tudó vállalatokat is. Végül: a felügyeletet ne vagyonügynökség, hanem bankszerű intézmény gyakorolja, egy magánvállalkozókat is felölelő bank-részvénytársaság, amely az Országgyűlésnek felelne tevékenységéért. Mármint nem a mai, hanem a választások utáni Országgyűlésnek. Mert az elmondottakból következik, hogy az erre vonatkozó törvényt - a nagy hordereje miatt - az új parlamentnek kellene meghoznia. (folyt.) 1990. január 25., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Országgyűlés - vélemények, komment. - 2. folyt.
- Azzal köszönöm meg Vadász Jánosnak a beszélgetést, hogy aggodalma nem alaptalan, sajnos bizony van példa a közvagyon elherdálására - egyfajta személyi átmentésére Varsa Zoltán mond egyet: - Pitvaros, Csongrád megye keleti csücskében található, lakóinak száma körülbelül 1500, Csanádalbertéval és Ambrózfalvával közös tanácsot mondhat magáénak. A szlovák őslakosság mellett - főleg 1947-től kezdve, azaz a felvidéki magyarság kitelepítésétől - jelentős létszámú a magyar anyanyelvű lakosság is. Az elmúlt év decemberében e kis településen is szóba került a pártvagyon sorsa a helyi Demokrata Fórum jóvoltából. A tanács azonban a mai napig sem ült asztal mellé a pártok képviselőivel elképzeléseiket egyeztetni. E meddő várakozás közben aztán váratlanul robbant a hír: alkalmi bútorvásárt rendeznek Pitvaroson. Szó, ami szó, igen jól sikerült akció, vagy inkább aukció színhelye volt a községi pártszékház. Január 18-ikán összesen három fő részvételével zajlott az adás-vétel. Az alkalmi kiárusításon magam is szívesen résztvettem volna, mert az árak a következőképpen alakultak: egy darab plüss ülőgarnitúra kelt el, melynek beszerzési ára 54 ezer forint; egy darab Karancs gáztűzhely - hiánycikk - eredeti ára 14 ezer forint; egy darab Lehel hűtőszekrény tízezer forint értékű; egy darab íróasztal körülbelül négyezer forint áru; fogasok két-háromezer forint értékben. A felsorolt eszközök alig használtak, összbeszerzési ára körülbelül 85 ezer forintra tehető. Mindez egy tételben kelt el, és a szerencsés vevő - írd és mond - hatezer forintot fizetett érte. (folyt.) 1990. január 25., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Országgyűlés - vélemények, komment. - 3. folyt.
Egyéb tételek között találhatunk például kárpitozott székeket, 1800-2000 forint helyett 30 forintért, azaz ötven-hatvanszor kevesebbért, mint amit ér. Ezekután jogos az igény, hogy felfedjem a titkot, ki volt az a három személy, aki ezt az adás-vételt bonyolította. Igen, eltalálták: egyikük az MSZMP volt csúcstitkára, másikuk korábbi községi párttitkár, most pártügyviteli-dolgozó, s a harmadik, a hivatalból, a makói pártbizottság által kirendelt, kisiparos-igazolvánnyal rendelkező becsüs volt. Az ő személye azért érdekes, mert az általa felértékelt ingóságok közül a maradékot - ami nem jelentéktelen - ő maga vásárolta meg. Jó vásár volt. +++ 1990. január 25., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »