Rendszerváltás és az MTI

	A koalícióról
München, 1989. július 30. (SZER, Világhíradó) - A Magyar Nemzet szerdán, a Népszabadság és a Magyar Hírlap csütörtökön adott hírt arról, hogy nem lesz nagykoalíció Lengyelországban. Kedden zajlott le Jaruzelski és Walesa találkozója, amelyen az újonnan megválasztott köztársasági elnök a kommunista párt és a Szolidaritás együttes kormányzását javasolta, úgy azonban, hogy a miniszterelnöki, a külügyi, a honvédelmi és a belügyi tárcát a négy évtizede uralkodó párt tartaná meg magának. Walesa elutasította az ajánlatot. A választásokat egyértelműen a Szolidaritás nyerte meg, olyan fölénnyel, amelyre korábban senki sem számított. Miért venne részt olyan kormányban, amelyben a kulcspozíciók a vesztes birtokában maradnának? Ám nemcsak a kulcspozíciókról van szó, hanem méginkább arról, hogy a Jaruzelski által elképzelt kormány kommunista miniszterei továbbra is ki lennének szolgáltatva a lengyel pártvezetésnek, és ez a vezetés belső ellentétei miatt csupán a szükséges tettek akadályozására képes. Kompromisszumra azonban még mindig van lehetőség Lengyelországban. A Szolidaritás olyan parlamenti bizottság felállítását javasolta, amely fele részben kormánypártiakból, fele részben ellenzékiekből állna, és amely folyamatosan ellenőrizné a demokratikus átalakulás programjának végrehajtását. Elképzelhető, hogy egy átmeneti időszakban ez a bizottság hozhatná létre azt az együttműködést, amely nélkül Lengyelország nem juthat ki a bajból. Koalíciós kormányt javasolt a választások utánra Nyers Rezső Magyarországon is a lapoknak július 25-ikén adott interjújában. Az új kormánynak - mondta - olyan súlyos gazdasági döntésekre kell elhatároznia magát, amelyek nemzeti megegyezést tesznek szükségessé. Az MSZMP - tette hozzá - egymagában nem képes a kormányzásra. Nem képes erre más párt sem, még akkor sem, ha abszulút többséget szerez a választásokon. (folyt.) 1989. július 30., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Koalíció - 1. folyt.
Más szavakkal, de lényegében azt ismételte el Nyers, amit néhány héttel ezelőtt Kis János fogalmazott meg a Beszélő 27-ik számában. Idézem: A mai magyar és lengyel vezetés azért kíván alkut kötni, mert szüksége van arra, hogy bevonja az ellenzéket a politikai rendszer működésébe. Egymagában ugyanis sem a gazdasági hanyatlás irányzatát megfordítani, sem a válság politikai következményeit viselni nem képes. A párt és a kormány kényszerhelyzetének tisztázása után az ellenzékre tért át cikkében: Az 1956. november 4-ikén bekövetkezett katasztrófa emléke máig él. Önmérsékletre int a gazdaság rendkívül törékeny állapota is. Két-három hét polgárháborús helyzet elegendő lehet a teljes összeomláshoz. Végezetül nem világos, miként lehetne az MSZMP konstruktív részvétele nélkül biztosítani, hogy a fegyveres testületek tartózkodó semlegességgel vegyék tudomásul a rendszerváltozást. A továbbiakban hosszan taglalta a megegyezés akadályait és esélyeit, majd a következő ajánlatot tette: Mihelyt az MSZMP lemond a többpártrendszer alkotmányos korlátozásáról, és elfogadja a szabad választásokat, lehetőség nyílik az átmenet idején kormányzó széles nemzeti koalíció létrehozására. Azok a politikai szervezetek, amelyek a következő parlamentben alighanem rendelkezni fognak a mandátumok 80-90 százalékával, előre megállapodhatnak, hogy a választások után egy ideig, például a következő választásokig, mindenképpen együtt fognak kormányozni. Hogy valamennyien részt vesznek-e a kormányban, vagy némelyek kívülről támogatják, esetleg csupán tartózkodással, ez részletkérdés. (folyt.) 1989. július 30., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Koalíció - 2. folyt.
Úgy látszik, hogy Nyers Rezső elfogadta az ajánlatot. A mai helyzetben aligha tehetett mást. A gazdaság egyre mélyebbre süllyed. Németh Miklós kormánya máig sem jutott el odáig, hogy legalább programja lenne a kátyúból való kijutásra. Szeptemberre ígéri ezt a programot. Kérdés, hogy meglesz-e, hogy jó lesz-e. De még ha meg is lesz, még ha jó is lesz, végrehajtásához a lakosok többségének bizalmára lenne szüksége. Az eddig történtek után ezt aligha nyerheti el. A szükséges bizalmat csak a választások után megalakuló új kormány kaphatja meg, de ez is csak akkor, ha a választók döntő többségére támaszkodik. Kemény István beszélt Párizsból. +++ 1989. július 30., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »