Rendszerváltás és az MTI

	Végtisztesség Nagy Imrének (39. rész) - Méray Tibor
- Az a Nyugat, amelyik 1956 előtt elnökeinek és külügyminisztereinek hivatalos nyilatkozataiban a felszabadításnak, a kommunizmus visszagöngyölítésének, a szakadék széléig sodrásának a politikáját hirdette a magyarok felé és nemcsak a magyarok felé, amelyik 1956-ban rádióján keresztül uszított a túlságosan mérsékelt Nagy Imre ellen, a végveszély bekövetkeztekor hagyta, hogy ne a kommunizmus, hanem mi zuhanjunk a szakadékba, a kisujját sem mozdította értünk. Az a nyugat, amelyik az utóbbi két évtizedben királyok, királynők, államelnökök, miniszterelnökök látogatásai vagy meghívásai alkalmával melegen szorongatta annak a kezét, aki Nagy Imre és minden 1956-os mártír kivégzésének legfőbb budapesti felelőse volt, s amelynek gazdasági szakemberei versengve tömték e garázda vezetésnek a zsebébe a dollármilliókat, megfeledkezve azokról az elemi biztosítékokról is, amelyeket saját, legegyszerűbb állampolgáraitól is megkövetelnek, arról, hogy kinek adják a hiteleket, van-e rájuk fedezet és mire használják fel őket, az a Nyugat elgondolkodhatnék azon: vajon csupán a magyar nép adósa-e neki, nem adósa-e ő is valamelyest ennek a népnek? - Nincsenek túlzott illúzióink. Tudjuk, hogy a világhatalmak vetélkedéseiben, a világbankok hideg könyveiben nincs olyan rovat, hogy hála, és kevés a súlya ennek a 301 kopjafának is. De a nyugati vezetőknek is tudniuk kell, hogy országaik nagyvonalúsága nélkül nem lesz itt virágzó gazdaság és virágzó gazdaság nélkül nem lesz igazi és tartós demokrácia. Maguknak is segítenek, ha nekünk segítenek. - Szóljon utolsó szavunk arról, azokról és azokhoz, akikről s akikhez elsőként kellett volna fordulnunk. Emlékezzünk Nagy Imrénéről, született Égető Máriáról, erről a nagyszerű asszonyról, akit nem fakósága, hanem erős egyéniségével együttjáró, s vezető körökben olyannyira szokatlan szerénysége tett jóformán láthatatlanná férje mögött, aki egy életen át állt töretlenül mellette, és haláláig hordta érte a gyászt, s akinek a ma temetendők özvegyei közül egyedül nem adatott meg, hogy megérje ezt a napot. Ha van túlvilág, akkor Maca néni ma ott van, ahol mindig is volt: a férje, Imre bácsi oldalán. Emlékezzünk Jánosi Ferencre, aki református lelkészként kezdte pályáját, s aki igazából sosem volt politikusi alkat; akit azért kevertek bele Nagy Imre perébe, mert a veje volt, aki főként azért sínylődött évekig börtönben, lett ott olyan beteggé, hogy fiatalon, alig néhány évvel élte túl a szabadulást. S hadd forduljak hozzátok, Zsóka, Imre bácsi egyetlen leánya, János, Zsóka férje és Maca néni támasza a magányban, és felétek, unokák, Kati és Ferkó, akiket még akkor láttam, amikor a nagyapjuk büszkén sétáltatta őket, (folyt. köv.) 1989. június 16., péntek 19:36
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »