Rendszerváltás és az MTI

	Temetés - nyilatkozatok az NSZK-ból
Köln, 1989. június 16. (DLF) - Nagy Imre nem merült feledésbe Németországban sem. Tragikus sorsa a németek emlékezetében is összeforrott az 1956-os magyar forradalom bukásának emlékével. A magyar politikus temetése kapcsán három kérdést tettünk fel a német közélet négy jól ismert személyiségének: Annemarie Renger asszonynak, a Bundestag jelenlegi alelnökének, aki első női elnöke volt a bonni parlamentnek, Walter Jens professzornak, a német PEN Club volt elnökének, Otto von Habsburgnak, a strasbourgi Európa Parlament tagjának és Otto Schilynek, a német és a magyar parlament tagjaiból alakult közös csoport elnökének. Az első kérdés így hangzott: hogyan él az ön emlékezetében Nagy Imre halálának, kivégzésének híre, hogyan reagált ön akkor a lakonikus közleményre? - Amikor 1956-ban Magyarországon kitört a népfelkelés, engem ez annyira felvillanyozott, hogy Magyarországra akartam utazni. Úgy éreztem, valahogy ki kell nyilvánítanom rokonszenvemet, valahogy fel kell ajánlanom segítségemet, mert vissza nem térő történelmi eseményeknek vagyunk tanúi. Nagy Imre akkoriban olyan embernek számított, aki jelképszerűen tudta megtestesíteni azt a demokratikus társadalmat. Nagy Imre kivégzése azután azt hiszem, nemcsak iszonyattal töltött el mindannyiunkat, hanem bénítóan is hatott. Megrendítette hitünket, hogy Európának ezen a részén is megváltozhat valami, hogy az ott élő népek is megszabadulhatnak a Szovjetunió szorítása és katonai nyomása alól. (folyt.) 1989. június 16., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Temetési nyilatkozatok - 1. folyt.
- Nagy Imre halálhírét mély gyásszal, megrendüléssel, haraggal és annak világos tudatával vettem tudomásul, hogy az a szocializmus, amely feltűzött szuronyokra és fegyverekre támaszkodik, tartósan nem maradhat fenn. De ez akkor sovány vigasz volt. Először őszintén szólva nem is hittem, hogy lehetséges, pedig ilyen becstelenség nekem akkor még elképzelhetetlen volt. Lassanként rájöttem, hogy tényleg szavukat szegő emberekkel van dolgunk. - Akkoriban mint diákok, Hamburgban, az Európa Kollégiumban voltunk. Nagy együttérzéssel és felháborodással vettük tudomásul a magyarországi eseményeket. Mi tüntettünk is a szovjet csapatok magyarországi bevonulása ellen. Jól emlékszem az utolsó Budapestről jött rádióadásra, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy diáktársaimmal együtt megrendülten kísértük figyelemmel az eseményeket. - Második kérdésünk így hangzik: hogyan ítéli meg ön azt a fejlődést, amely Nagy Imre temetését és teljes rehabilitálását lehetővé tette? - Nagy Imre és több száz kivégzett társának rehabilitálása a kommunista uralom alatt lévő országokban végbemenő változásokról tanuskodik. Remélem - annál is inkább, mivel most alkalmam volt Gorbacsovval beszélni -, hogy ezt a demokratikus fejlődést a keleti tömb államaiban már nem lehet feltartóztatni. Bárhogy is fejlődjenek az egyes társadalmak, a jövőben pluralisztikus, demokratikus társadalmak lesznek. Erről most szinte meg vagyok győződve, mert mint hallottam, olyan visszaesés, mint Kínában, nem képzelhető el. (folyt.) 1989. június 16., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Temetési nyilatkozatok - 2. folyt.
- Azt hiszem, ez egy nagyon méltó esemény, mert azt a saját történelemmel való kegyetlen leszámolás kíséri, hiszen hány embert végeztek ki akkor, s hányat vetettek börtönbe? Igen, ez leszámolás a saját múlttal. Én számoltam azzal, hogy egy szép napon sor kerül erre. Íróként és a PEN-klub hivatalos képviselőjeként többször jártam Magyarországon. Egyszer megkérdeztem egy minisztert: meg tudnak önök egy írót rendszabályozni? Természetesen - volt a válasz -, de a pillanatnyi győzelemért évszázadokon keresztül gazemberként állni a történelem előtt? Ezt meg kell fontolni. Én sokat gondoltam erre a feleletre, különösen most, Nagy Imre rehabilitálásakor. - Hát kérem szépen, én ennek a folyamatnak nagyon örülök. Habár nem felejtem el, ki volt Nagy Imre, mégis ez egyszerűen egy emberi kérdés. Egy ember volt, aki - legalábbis azt hiszem - bizonyos mértékben becsületesen akarta a végén szolgálni a nemzet érdekét, és ennek folytán nagyon örülök, hogy ez a probléma megoldódott. Azonban mindjárt azt is szeretném megmondani, hogy ezzel nem végződött be az egész probléma, mondjuk az 1956-os probléma, mert van még sok igazságtalanság és ebben is rendet kell teremteni. - Maguk a reform képviselői jelentették ki, hogy Nagy Imre bizonyos értelemben a jelenlegi magyarországi fejlődés jelképes alakja, és csaknem szenzációnak kell mondani, hogy viszonylag gyorsan ment végbe ez a fejlődés. A gyász ugyan marad. Nagy Imrét nem lehet életre kelteni, de úgy látom, hogy a határozott és döntő irányvonal, amit Pozsgay Imre és sokan mások követnek, tartós támogatáskra talál, és úgy gondolom, minden elismerésünket és támogatásunkat megérdemli az a bátorság, józanság és tisztánlátás, amellyel ezen az úton haladnak. (folyt.) 1989. június 16., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Temetési nyilatkozatok - 3. folyt.
- Harmadik kérdésünk a következő: mennyire bizakodó ön? Azon a véleményen van, hogy visszafordíthatatlan ez a fejlődés - a magyarországi demokratizálódás -, vagy inkább azok véleményét osztja, akik még ma is kételkednek az elért eredmények tartósságában? - Úgy hiszem, a visszafordíthatatlanság ténynek tekinthető, mert ez egy történelmi helyzet, mondhatnám világforradalmi helyzet. Ha valaki még marxista, tudnia kell, hogy a viszonyokat nem lehet még egyszer ellenkező irányba, az abszolút diktatúrába fordítani. - Minden józan emberben kell, legyen öt százaléknyi kétely, mert ellen-mozgalommal mindig kell számolni, de azt hiszem, ezt nem lehet revideálni, mint ahogyan a Szovjetunióban sem. A most megindult folyamat - amelynek élén, mint már oly gyakran, Magyarország áll - visszafordíthatatlan. Túl sokat láttam, hogy száz százalékig bízzak benne, hogy ez végleg rendeződött. Szóval én úgy érzem, hogy - habár a remény jogosult - biztonság nincs. - Meggyőződésem szerint igaza van annak az állításnak, hogy egy demokráciát csak a történelmi igazságra lehet építeni. Egy nép, amely saját magának hazudik, vagy egy kormány amely elnyomja az igazságot, nem tud demokráciát teremteni. Ezért elkerülhetetlen, és fontos volt a történelem ilyen feldolgozása. Meg vagyok győződve arról, hogy a reformfolyamat visszafordíthatatlan, ha nem történik külső beavatkozás, és úgy vélem, hogy ilyenre nem kerül sor. Ugyanakkor hozzá kell tennem: Magyarország komoly gazdasági nehézségekkel küzd, és mivel politikailag még mindannyian profitálunk ezekből a magyarországi eseményekből, kötelességünk segíteni Magyarországnak gazdasági nehézségei leküzdésében. +++ 1989. június 16., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »