Rendszerváltás és az MTI

	Ez itten most már demokrácia?
Budapest, 1989. október 2. hétfő (MTI-Press) Mert ha igen, akkor máris elegem van az egészből És gyanítható, hogy elege van mindazoknak, akiket az újsütetű politikusok is a "csendes többségnek" neveznek, időnként és egyre gyakrabban nem titkolva értetlenségüket, mondván, hogy ugyan vajon miért csendes ez a "többség"? Hisz mindaz ami történik, végül is a nevükben és értük történik. A lehetséges válasz: ez a javarészt erőszakosan depolitizált, tekintélyes hányadában a létminimum környékén vergődő, "csendes többség" egyre inkább megütközve, hogy ne mondjam most már undorodva figyeli mindazt amit manapság nálunk egy nagyon hangos kisebbség demokratikus megújulásként kezel és hirdet. Ez a "csendes többség" ugyanis a jelek szerint nem olyan kulturálatlan, olyan primitív, hogy ne venné észre: ami mostanság történik, az valójában közönséges politikai cirkusz, amelynek porondján a legócskább csepürágók is megjelenhetnek, otrombán primitív mutatványaikkal riogatva az igen tisztelt nagyérdeműt. Berobbant e porondra nemrégiben a fürjtenyésztő-kohász-bányász-bádogos és újságíró, kerek perec fegyveres puccsal fenyegetőzve, mondván, hogy a marxista (marxista?) eszmék és értékek védelmében ők erre is hajlandóak, mert erre is képesek. És nem kisebb rangú embernek, mint a Honvédelmi Minisztérium egyik főtisztjének kellett (nem akármilyen kínos vállalkozás lehetett ez...) a hadsereg nevében kategórikusan cáfolnia és visszautasítania a fürjtenyésztő rémálomba illő "politikai programját". alc. Szöveg felhangokkal Ott ágál a porondon a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetség egyik vezetője aki a "likvidátoroktól" (??) félti a proletárdiktatúrát és megmentése érdekében "Kádár János társaságot" szervez, félszázezer jelentkezési lapot máris szétosztva. "Vitték mint a cukrot" - állítja büszkén, mert, hogy az MSZMP - idézem - "egyre több engedményt tesz a világimperializmusnak". Amúgy pedig szerinte az államminiszter hazaáruló, "a kapitalizmus szálláscsinálóit hazánkból száműzni kell" (sic ) és az eddiginél jobban kell együttműködni például Albániával, Mongóliával, de még Burkina Fassóval is. (folyt.) 1989. október 2., hétfő 14:11
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Ez itten most már 2.
Nem mellesleg: A szóbanforgó diákvezér egyébként csillagászati tanulmányokat is ír, nem mindíg a saját nevén, mert - fél. Szerinte ugyanis a - csillagászati tanulmányokat (is) író - igazi kommunisták veszélyben vannak, ugyanis "... az országban súlyos ellenforradalmi válság van". (Pontosan idéztem: nem ellenforradalmi veszély, hanem ellenforradalmi válság ...) Attól tartok, hogy ama bizonyos "csendes többség" mindezt hallva és olvasva méginkább megerősíti magát abban, hogy jobb ettől a cirkusztól távol maradni. De hiába, mert az őrült kakofónia messzire hallatszik az agyonrongyolódott cirkuszsátorból: harsogja például a FIDESZ, hogy "a kommunistákat be kell döngölni az agyagba..." és harsogja az MSZMP Összefogás Platformja, hogy "állítsátok meg Orbán Uit..." (micsoda primitív parafrázis ...) A fiatal szervezet magyarázkodik: ők - akik egyébként is csak a választásokon óhajtják "agyagba döngölni" a kommunistákat - "azon kevés szervezet közé tartoznak, amely alapelveiben rögzítette az erőszakmentességet." És e cirkuszzsivajtól már félőrült, ám még mindíg csendes civil ekkor kap a fejéhez, hogy te Atyaúristen Hát ez végül is nyílt elismerése annak, hogy "ők" ugyan nem, de mások igenis az erőszakos politikai megoldás hívei. Netán "alapelveikben" is... A FIDESZ mindenesetre perre viszi a dolgot "Orbán Ui" ügyben, de azért nyugtatja a közvéleményt: nálunk nincs meg a demokratikus struktúra, szélsőséges kijelentések félelmet keltenek." Így igaz Azzal a nem lényegtelen bővítéssel, hogy elsősorban nem a szélsőségesen primitív megnyilatkozások, hanem a politikai cirkusz porondján ágáló dilettánsok keltenek egyelőre nem is annyira félelmet, mint inkább közönyt és tartózkodó félrehúzódást. Végtére is mi másként lehetne védekezni például olyan csoportosulás (vagy "platform"?) ellen, amelynek egyik képviselője egy másik csoportosulást - tessék figyelni a kezdőbetűkre - "Szemét Disznók Szövetségének" titulál. alc. Eszmék és rögeszmék Agyrém, nem? És csak annyi a haszna, hogy mostanság mintha kiderülne: ama bizonyos "csendes többség" alighanem sokkal intelligensebb annál, semhogy azonosulna mindazokkal, akik a politikai- és újabban a szakmai fórumokon is egyre inkább már csak útszéli hangvételű személyeskedéssel próbálnak érvényt szerezni rögeszmeszerű elgondolásaiknak. (folyt.) 1989. október 2., hétfő 14:13
Vissza »

	Ez itten már 3.
Olvasom például, hogy az Országgyűlés építési és kereskedelmi bizottságában "...időnként kifejezetten alpárivá alacsonyodó vita zajlott" a lakásgazdálkodás lehetséges megújításáról és "Amilyen hangnemben a demiszes Nagy Imre rendre utasított egy hajlott korú hozzászólót, az már nem politikai, nem szakmai, hanem egyszerűen jóízlésbeli normákat sértett." Mi történik itt? Semmi különös, Csak éppen valóban kiderült - és ezt érzi ösztönösen ama bizonyos "csendes többség" -, hogy Magyarország valóban nem más, mint sokáig visszafogott indulatok kirobbanásának terepe. A porondon ügyetlenkedők közül agggasztóan sokan abszolút fölkészületlenek, képzetlenek és éretlenek, következésképpen tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy az országot kultúremberek módján irányítsák a valóban demokratikus átalakuláshoz vezető úton. És erre mondják egyesek, - általam irigyelt optimizmussal - hogy édes Istenem, tanuljuk a demokráciát És mondják mások, hogy "Megadatott a lehetőség a független, szabad ország felépítésére." S állítják megint mások, hogy nyugalom, nyugalom, mert a mégannyira is nagyfokú ellenérzést keltő politikai módszerek, az átalakulás szükségszerű és végülis ártalmatlan velejárói". Meglehet De ha ez így ahogy most van, valóban törvényszerű, ha csakis ilymódon kövezhető ki a demokratikus jogállamisághoz vezető út, akkor senki ne furcsállja, hogy a politizálástól mindeddig erőszakoltan távoltartott nagy többség változatlanul, de most már önszántából nem hajlandó a politikai aktívitásra. Senki ne furcsállja, hogy drasztikusan csökken az MSZMP tagjainak a száma, hogy a legerősebbnek látszó ellenzéki párt is mindössze huszonvalahányezer tagot számlálhat össze és egyáltalán: hogy a nagy többség torkig van már az úgynevezett demokratizálás nálunk meghonosodott módszereivel, a jó ideje már és egyelőre még mindíg sehova nem vezető megújulási törekvésekkel. Erősen kétlem, hogy ílymódon - főként gazdaságilag, amiről egyébként szinte szó sem esik e viták során - fölzárkózhatunk-e Európához. Inkább gyanítom, hogy az elvadult stílus, az egyre minősíthetetlenebb politikai módszerek miatt inkább mélységesen szégyenkeznünk kell az olyannyira irígyelt "Európai Ház" mai lakói előtt. És tapasztalati tények alapján meggyőződéssel állíthatom, hogy a jelenleg oly sokak által értetlenkedve figyelt "csendes többség" egészen másként ítéli meg a fölzárkózás, a valamikori "beköltözés" lehetőségét. (folyt.) 1989. október 2., hétfő 14:15
Vissza »

	Ez itten már 4.
A nagy többséghez tartozók ugyanis változatlanul azt tartják, hogy ez csakis nagyon szívós, nagyon kemény és nagyon szakszerű munkával lehetséges. S az e többséghez tartozók most már egyre kiábrándultabbak, egyre csalódottabbak. Mert ők azt hitték, hogy a beigért és elkezdett politikai reformok, a politikai demokratizálódás minden másnál jobban segíti majd az értelmes, a hasznos, a valóban értékelhető munkavégzés feltételeinek lehető leggyorsabbb megteremtését. (MTI-Press) 1989. október 2., hétfő 14:16
Vissza »