|
|
 |
|
 |
Pártkongresszus - Eörsi István
|
------------------------------
Washington, 1989. október 6. (Amerika Hangja, Interjúk) -
Budapesten ülésezik a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa. A
párt vezetője, Nyers Rezső egy új szocialista párt megalakítására
tett felhívást nyitóbeszédében - amelyet az MSZMP főtitkára, Grósz
Károly felszólalásában elutasított. Budapestről érkezett, meg nem
erősített értesülések szerint a pártszakadás küszöbön áll.
Munkatársunk, Bognár Vera interjút készített a legfrissebb magyar
eseményekkel kapcsolatban Eörsi Istvánnal.
- Milyen hangulatban néz az ország és Ön főleg, és az értelmiség
az MSZMP-nek eme kongresszusa elé?
- Általános hangulat, amelyet én tapasztalok: aggodalommal
vegyes várakozás. Az aggodalom arra vonatkozhat, hogy valami egészen
ésszerűtlen dolog sül ki ebből a kongresszusból, és egy radikálisan
reformellenes szárny - esetleg reformszólamokkal magát fedezve -
kerül uralomra, s az eddigi politikai eredményeket rövid úton
megsemmisíti.
- Bizonyára hallott róla, hogy az NDK jelezte, hogy ha így megy
tovább, ha így mennek tovább a dolgok, akkor a kínai módszereket is
hajlandó bevetni. Csak mint egy paralelt kérdezem: hogy valami
hasonló az, amit Ön lát ebben a szituációban?
- Közvetlen, egészen közvetlen, ilyen veszélyt nem látok, de
azért nem tartom lehetetlennek, hogy abban az esetben - bár nem
vagyok jós, és nem is szeretnék most jósolni -, hogy ha egy ilyen
nagyon konzervatív vonal kerülne felülre, akkor távolabbi
következményei - gondolom - beláthatatlanok még. Még egy katonai
puccsig vagy rendőrpuccsig is elmehetnek. Nem tartom ezt
valószínűnek, de kizárni sem tudnám teljesen. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pártkongresszus - Eörsi István - 1. folyt.
|
- Egy pillanat, hogy megszakítom. Berecz és Grósz: MSZMP -,
Németh, Nyers, Pozsgay: Magyar Szocialista Párt.
- Kérdés, hogy hogy osztják meg például a pártvagyont, hogy
osztják meg a pártvagyonban megtestesülő óriási hatalmat, hogy
oszlik meg a hadsereg, hogy oszlik meg a rendőrség, mi lesz a
munkásőrséggel? Ezek mind nagyon nagy kérdések, és elég félelmetes
kérdések.
Mert abban az esetben, ha - mint én ezt gyanítom - a küldöttek,
- bár hallottam már a küldöttek kiválasztásokar is, hogy
manipulációk voltak - a küldöttek többsége konzervatív. Ha a
küldöttek többsége a Grósz és a Berecz mögé áll, akkor az azt
jelentené, hogy lényegében a három reformpolitikus, vagy magát
reformpolitikusnak nevező személyek és akik mögöttük állnak, esetleg
eszköztelenül vonulnak ki a teremből. Azért mondom, hogy ezek most
már teljesen a találgatás birodalmába tartoznak. Akkor inkább arról
beszélnék, hogy ebben a pillanatban, amikor semmi részletet nem
tudok, mik lehetnek a megoszlás előnyei és mik a hátrányai.
- Pompás. Egyetlenegy dologra válaszoljon nekem, mielőtt ebbe
belemegyünk. Tényleg olyan nagy a különbség a Berecz-Grósz és a
Németh-Nyers-Pozsgay felállás között?
- Nagyon nagy a különbség. Most én amikor azt mondom, hogy
nagyon nagy a különbség, nem akarom ezzel azt állítani, hogy
feltétlenül ez a különbség a személyek karakteréből fakadt, hanem
Magyarországnak az utolsó harminc éve, a kádárizmus időszaka alatt a
kommunista párton belül igazán autentikus személyiségek nem tudtak
kifejlődni. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pártkongresszus - Eörsi István - 2. folyt.
|
Most csak párhuzamként utalok Nagy Imre figurájára, aki
kommunista maradt. S mivel sztálinista is volt eleinte, kommunista
maradt. Nem is tudom milyen múltbeli hibák vagy bűnök terhelik, de
az ő fejlődése autentikusan az egész lakosság szeme előtt zajlott
le. És éppen ezért tudott ő - függetlenül világnézeti
beállítottságától - az egész ország hősévé, mártírjává válni.
Most egy ilyesfajta fejlődés Magyarországon a Kádár-korszak és a
postkádár-korszak idején nem zajlott le -, tehát amikor azt mondom,
hogy óriási különbség van mondjuk a Pozsgay és a Nyers, illetve
Németh, illetve a Berecz és a Grósz közt, akkor ezzel nem akarom azt
állítani sajnos, hogy a reformkommunisták mint személyek
rendelkeznek azzal az autentikus kisugárzással, amivel Nagy Imre
rendelkezett. Viszont rendelkeznek egy egész sereg hasznos
belátással. Mondjuk annak a belátásával - hogy most egészen az abc
elejéről kezdjem el - hogy piacgazdaság nélkül az ország a központi
termelésnek a régi módszerével tönkremegy. Az adósságállomány. Bár
erre már nem is törekedik, mert hogyha nem csinálunk valami
változást, akkor nem is kapunk több kölcsönt, és egyszerűen lengyel
állapotok, vagy harmadik világbeli állapotok várnak ránk. Ezt ez a
három reformpolitikus nagyon jól tudja.
Aztán tudja azt is ez a három reformpolitikus, hogy ha az
értelmiségnek, és általában a lakosságnak nem adnak bizonyos
szabadságjogokat, akkor nem lesz jó érzésük, és nem lesz kedvük és
türelmük sem elviselni a szükségszerű megpróbáltatásokat és
gazdasági és anyagi ínséget. Azt is látják, hogy ez az egész
szovjetizált hagyomány tökéletesen idegen Magyarországtól. Tehát a
történelemnek egy olyasfajta - semmivel sem alátámasztott és
semmivel sem előkészített - fordulata, amelyet tartósan éppúgy
lehetetlen tovább vinni, mint a balti államokban. Ez egy másfajta
kultúrához tartozik. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
|
|
- Pártkongresszus - Eörsi István - 3. folyt.
|
Én a világért sem akarok egy rossz szót sem szólni a nagy orosz
kultúráról - melynek igen alázatos tisztelője vagyok, Puskintól
Csehovon át, még mondhatnám tovább - hanem az egész kormányzati
formáról, az abszolútisztikus kormányzati formájáról. Végeredményben
az a jobbágyság, amelyik egészen a sztálinizmus végéig tartott. Ebbe
a hagyományba nem lehet belefogni Magyarországot. Ez a három ember
ezt tudja: hogy Magyarországnak - akár Közép-Európa többi országának
- nyugat-európai, kulturális ideáljai vannak. Meggyőződésem szerint
az orosz értelmiség nagy részének is. Tehát ezt ezek tudják.
Na most a Bereczről és a Grószról mint személyekről én most
külön nem óhajtok beszélni, lehet hogy teljhatalomra jutnak, és
rögtön lefejeznek, ha jellemzem őket. De annyi bizonyos, hogy
személyes hitelük még lényegesen kevesebb a három előbb említett
politikusénál is, azért, mert túl sokszor változtatták túl rövid idő
alatt nyilvánosság előtt a véleményüket. Ez a dolognak a morális
vagy általános emberi oldala. Politikailag pedig hát köztük is van
különbség. Úgy gondolom, hogy Grósznak van egy ilyen Kádár János-i
elképzelése arról, hogy enyhe reformokkal, de azért alapjában a régi
posztsztálini struktúrát megtartva kell tovább fejlődni.
Hogy Berecznek mik az elképzelései azt nem tudom. Ő volt az
ötvenhat kérdésében egészen a legutolsó ideig a legmerevebben
antiötvenhatos. Aztán volt egy nagyon tétova rövid korszaka, amikor
megpróbált egy forradalmat végrehajtani, de ezt nem fogadták el,
tudniilik így kikerült a vezetésből. Most megint nyilván vissza fog
kerülni annak a pártrésznek, tehát az MSZMP vezetésének legfelsőbb
grémiumába. Az ő nézeteiről nem tudok semmit, de abban biztos
vagyok, hogy egy nagyon kevés skrupulust ismerő hatalmi politikus,
aki - amennyiben külföldről vagy a belső erők részéről kellő
támogatást kap -, akkor akár a kádárizmus első éveit is képes volna
megvalósítani. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
|
|
- Pártkongresszus - Eörsi István - 4. folyt.
|
- Most - visszatérve arra, ammiről eredetileg beszéltünk - hogy
oszolhatnak meg a két új párt között egyáltalán a pártnak azok a
fegyveres és pénzügyi előnyei, amiket a kezén tart? Elképzelhető-e
valaha, hogy az MSZMP azt mondja, hogy ez a Magyar Szocialista Párt
-, ami már nem MSZMP -, megérdemli, hogy kapjon a hadseregből vagy a
munkásőrségből, vagy bármiből?
- Hogy hogy fognak megoszlani az anyagi eszközök - erről
fogalmam nincs, mert azt sem tudom, hogy miféle választások és
miféle számbeli arányok alakultak ki a kongresszuson. De ami a
rendőrséget és a katonaságot illeti, hát az bizonyára azoktól az
emberektől is függ, akik ott dolgoznak. Tehát mondjuk a
katonatisztek és a rendőrtisztek mely százalékben fogják az egyik
tábort támogatni, mely százalékban a másikat; hogy most ez a
szétoszlás viszonylag békés formák közt megy végbe, vagy pedig
haragos formákban... Ha haragos formák közt, akkor bizony nagyon
bizonytalan jövőnek nézünk elébe, mert akkor egy olyan labilis
hatalmi centrum lesz Magyarországon - centrumon elsősorban a
fegyveres erőket értem és és egyben a privilegizálot pártot is,
amely labilitás aztán mindenféle, rossz és jó következményekkel
egyaránt járhat, de történelmi tapasztalataim alapján szóval rossz
következményekre gondolok.
Tehát úgy gondolom, hogy azt, hogy a rendőrség és a honvédség
hogy oszlik meg -, ezt ma senki az égvilágon nem tudhatja. A
munkásőrség nyilván úgy ahogy van, a Grósz-Berecz-féle vonalat fogja
támogatni, és én úgy gondolom, hogy a katonatisztek jelentős része
messzebb látó politikus annál, semhogy ezt az utat kövesse. És a
rendőrségnél pedig hát tapasztalatiaink ugyan bőven vannak, de
alacsonyabb szinten. Ezek nem játszanak itt nagy szerepet. Ezek az
én tapsztalataim. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
|
|
- Pártkongresszus - Eörsi István - 5. folyt.
|
- Bizonyára szó esett a magyar értelmiségi ellenzékben arról,
hogy mi lesz, ha ketté szakad a párt. Mit jelent ez az ellenzéki
politikusok számára?
- Annyiból üdvözlendő ez, de csakis annyiból, hogy tisztázódnak
a frontok. Rendkívül nehéz egy olyan uralkodó párttal tárgyalni,
amelynek nincs vonala. Tehát az ember megegyezik a Pozsgayval abban,
hogy nem lesznek pártvezetők a műhelyekben, a gyárakban, meg a
munkahelyeken - és következő nap a PB-ben leszavazzák a Pozsgayt -
akkor nyilvánvalóan nincs abban a helyzetben - nem Pozsgay mint
személy, hanem Pozsgay mint MSZMP -, hogy tárgyaljon. Tehát azáltal,
hogy polarizálódott ez a két párt, ezáltal tiszta vizet öntöttek a
pohárba. Tudjuk mind a két félről, hogy körülbelül mit akar - és íly
módon ki-ki a maga módján szavahihetőbbé is válik. Ez benne a jó.
Tehát az ellenzék számára is egyszerűbb úgy politizálni, hogy
tárgyaló partnereiről és ellenfeleiről tudja: mit akarnak. És tudja
azt is, hogy a szavuk bizonyos mértékig most már, mostantól fogva
köti is őket, hiszen egy-egy adott vonal mellett nyilvánosan, még
szervezetileg is - elkötelezték magukat. Ez a fő előnye.
A fő hátrány az, amit már az előbb említettem: a
destabilizálásban rejlő bizonytalanság rendkívül veszélyes
kísértésekre ragadtathat el mindenféle szélsőséget. Az egész
politikai életet - beleértve az ellenzéki pártokat -
destabilizálhatja az, hogy a közvetlen jövő előreláthatatlan. Vallom
ezt mindannak az egysoros hírnek a tudatában, amelyet maga most
közölt velem. Tehát abszolute a sötében tapodatódzva. Tehát ez a
legrosszabb következménye, ez a destabilizálódás, ez a
bizonytalanság - de másrészről az sincs sehol megírva, hogy ez végül
is nem vezet-e egy jobbfajta stabilizáció felé. Nyilvánvalóan most
minden ellenzéki pártnak fel kell vetnie magában a kérdést: hogy
milyen álláspontot foglal el az újjáalakult Magyar Szocialista
Párttal? Továbbra is politikai eszközökkel leküzdendő ellenfélnek
tartja-e, vagy esetleg egy potenciális szövetségnek? Ezt minden párt
fel fogja vetni. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
|
|
- Pártkongresszus - Eörsi István - 6. folyt.
|
Elképzelhető, hogy ez a kettéoszlás, az MSZMP - az eredeti
MSZMP, a Grósz-Berecz féle csoport - elszigetelődésére vezet, és
nyilvánvalóan azt mindenkinek tudnia kell: ha a szabad választásokat
megtartják, ez a csoport csak a szavazatoknak egy elenyésző
kisebbségét tudja megtartani. Ebből megint ilyen
bizonytalanság-érzés támad, hogy vajon nem fogják-e próbálni, vagy
tudni megakadályozni a szabad választásokat? Milyen eszközeik és
aduik maradnak még? Mert különben az a csoport társadalmilag
rendkívüli módon veszélyes.
Ennek az elszigeteltségnek a veszélyessége, veszélyesség-érzete
felerősödik, akkor - és ez a félelem nem hallgatható el -
kétségbeesett tettekre is ragadtathatják magukat. +++
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|