|
|
 |
|
 |
- Pártkongresszus - Eörsi István - 3. folyt.
|
Én a világért sem akarok egy rossz szót sem szólni a nagy orosz
kultúráról - melynek igen alázatos tisztelője vagyok, Puskintól
Csehovon át, még mondhatnám tovább - hanem az egész kormányzati
formáról, az abszolútisztikus kormányzati formájáról. Végeredményben
az a jobbágyság, amelyik egészen a sztálinizmus végéig tartott. Ebbe
a hagyományba nem lehet belefogni Magyarországot. Ez a három ember
ezt tudja: hogy Magyarországnak - akár Közép-Európa többi országának
- nyugat-európai, kulturális ideáljai vannak. Meggyőződésem szerint
az orosz értelmiség nagy részének is. Tehát ezt ezek tudják.
Na most a Bereczről és a Grószról mint személyekről én most
külön nem óhajtok beszélni, lehet hogy teljhatalomra jutnak, és
rögtön lefejeznek, ha jellemzem őket. De annyi bizonyos, hogy
személyes hitelük még lényegesen kevesebb a három előbb említett
politikusénál is, azért, mert túl sokszor változtatták túl rövid idő
alatt nyilvánosság előtt a véleményüket. Ez a dolognak a morális
vagy általános emberi oldala. Politikailag pedig hát köztük is van
különbség. Úgy gondolom, hogy Grósznak van egy ilyen Kádár János-i
elképzelése arról, hogy enyhe reformokkal, de azért alapjában a régi
posztsztálini struktúrát megtartva kell tovább fejlődni.
Hogy Berecznek mik az elképzelései azt nem tudom. Ő volt az
ötvenhat kérdésében egészen a legutolsó ideig a legmerevebben
antiötvenhatos. Aztán volt egy nagyon tétova rövid korszaka, amikor
megpróbált egy forradalmat végrehajtani, de ezt nem fogadták el,
tudniilik így kikerült a vezetésből. Most megint nyilván vissza fog
kerülni annak a pártrésznek, tehát az MSZMP vezetésének legfelsőbb
grémiumába. Az ő nézeteiről nem tudok semmit, de abban biztos
vagyok, hogy egy nagyon kevés skrupulust ismerő hatalmi politikus,
aki - amennyiben külföldről vagy a belső erők részéről kellő
támogatást kap -, akkor akár a kádárizmus első éveit is képes volna
megvalósítani. (folyt.)
1989. október 6., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|