|
|
|
|
Akik a hírekben szerepelnek: a dalai láma (1. rész)
|
1989. október 5. csütörtök (MTI-Panoráma) - A dalai lámának, a tibeti buddhista egyház szellemi és világi vezetőjének ítélték oda az 1989. évi Nobel-Békedíjat. Csütörtökön hozott döntésével a norvég Nobel-Békedíj Bizottság a türelem, az önfeláldozás, az erőszakmentes politika mellett szavazott.
Az 54 éves dalai láma - eredeti nevén Tendzin Gjanico - a buddhista hit szerint Buddha tizennegyedik megtestesülése. 1935. július 6-án született Tibet északkeleti részén, tizenhat gyermekes szegény földműves családban. Két és fél éves volt, amikor az országot járó buddhista szerzetesek - akik hitvallásuk előírása szerint az előző, 1933-ban elhunyt dalai láma utódját keresték - felismerték a kisfiúban Buddha földi alakját. A fővárosba, Lhaszába vitték, ahol 1940-ben lépett trónra, hivatalosan ő lett a ma már mintegy kétmillió tibeti buddhista vezetője, a Hó Királyságának uralkodója. Az ifjú dalai láma a Lhasza fölé magasodó ezerszobás Potala palotában élt, és készült valódi uralkodására: a tényleges hatalmat 1950-ig régens gyakorolta helyette. Ekkor kezdődött az az időszak, amely a legtragikusabb sorsú tibeti uralkodóvá tette. A Himalája fennsíkján, mintegy négyezer méteres magasságban elterülő, 1,3 millió négyzetkilométer területű ország a XVII. század eleje óta Kína fennhatósága alatt állt, majd 1911-ben, a Csing dinasztia bukása után de facto függetlenné vált. 1950 októberében kínai csapatok lépték át a határt, s a katonai körzetté minősített Tibet parancsnoka egy Teng Hsziao-ping nevű fiatal politikai tiszt lett. A következő év májusában megállapodás született Peking és a kínai befolyás alatt álló helyi vezetők között Tibet felszabadításáról, ami a dalai láma nevével fémjelzett békés felszabadítási mozgalom szerint az ország kegyetlen vérfürdővel együttjáró megszállását jelentette. A 16 éves uralkodó kénytelen volt elfogadni minden feltételt, köztük azt is, hogy hadseregét beolvasszák a kínai néphadseregbe. A dalai láma 1955 és 1959 között a Tibet autonómiáját előkészítő bizottság elnökeként hosszas tárgyalásokat folytatott a kínai vezetőkkel, köztük Mao Cetunggal is. Eközben országában folytatódtak a kisebb-nagyobb összecsapások, majd 1959. márciusában fegyveres lázadás tört ki, amelyet a kínai csapatok kegyetlenül levertek. (folyt)
1989. október 5., csütörtök 16:59
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A lázadás (1989.09.11-10.07)
"Már a kongresszus első napján látszott, hogy a valódi események a folyosókon és a színfalak mögött zajlanak le. Pozsgay, Nyers, Németh, Grósz, Berecz lázasan járkáltak fel, s alá, hol egyedül, hol különféle párthíveik körében. A reformisták mindenképpen meg akartak szabadulni a dogmatistáktól, azaz a Grósz-Berecz-szárnytól. Azok viszont nem akartak kívül kerülni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|